Illikvid cégek nyerő osztaléka

Az elmúlt években azt szokhatták meg a hazai piac befektetői, hogy az osztalékfizetés közeledtével még az olyan papírok kereskedése is élénkül, melyekről korábban tudomást sem vettek a befektetők. Arról azonban, hogy az osztalékra vadászva lehet-e rövid távon profitot elérni, vegyes emlékük van a spekulánsoknak.

Az 1996-98 közötti időszakban az osztalék egyáltalán nem játszott szerepet, a befektetők szeme előtt csak az elérhető árfolyamnyereség lebegett. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a hossznak vége, a befektetők kénytelenek voltak odafigyelni a cégek által fizetett részesedésekre is. Az eredményüket látványosan bővíteni tudó társaságok papírjainál továbbra is a potenciális árfolyamnyereség volt a vonzó. Előtérbe kerültek ugyanakkor a kiszámítható eredménnyel kecsegtető, de növekedési kilátásokkal nem bíró cégek is. Ezeknek ugyanis általában nincs szükségük arra, hogy nyereségüket viszszaforgassák beruházásokba, azt inkább osztalék formájában kifizetik a részvényeseknek.

Természetes befektetői vágy az, hogy az ilyen társaságok osztalékából úgy részesedjenek, hogy magát a papírt csak rövid ideig tartják. Ennek első pillantásra legegyszerűbb módja az, ha az osztalékfizetést megelőzően megvesszük a részvényt, majd utána eladjuk. A piac azonban elméletben van annyira hatékony, hogy az osztalékszelvény levágásának napján a papír árfolyama épp a kifizetett részesedésnek megfelelő mértékben esik.

A gyakorlat többször is mást mutatott. Három évvel ezelőtt az osztalékspekuláció könnyedén működött. Sok cég árfolyama a szelvényvágás után visszaesett ugyan, de aki néhány nappal a vágás előtt vett, és pár napig még utána is tartotta, általában el tudta adni a vételi szinten a papírt, megnyerve ezzel az osztalékot. Két évvel ezelőtt épp ezen tapasztalatok miatt volt igen erős a spekulációs hajlam. Az árfolyamok a szelvényvágáshoz közeledve több papírnál is szépen emelkedtek, de a kifizetés után felborult a piac: vevő nem maradt, a sok osztalékvadász pedig - akik néhány hetes távlatban gondolkodtak csak - ott maradt az eladói oldalon. Az ő eladásaik nyomán a papírok nagyobb része jóval többet esett a kifizetett osztaléknál. Akkor úgy magyarázták ezt a jelenséget, hogy a korábbi években a jó tőzsdei klíma miatt maradtak a szelvényvágás után is a piacon vevők, de rossz hangulatban veszélyes az osztalékspekuláció.

Ettől függetlenül tavaly is megpróbálkoztak a piaci szereplők osztalékra játszani, az eredmény azonban ezúttal is elkeserítő volt. Jobban jártak azok, akik megpróbáltak az események elébe menni: a szelvényvágás előtt több héttel bevásároltak, majd a vágás napjához közeledve kényelmesen figyelték a spekuláció éledezését és a lassan felfelé kúszó árfolyamot. Ennyi azonban elég is volt: az osztalék helyett realizálták a szerény árfolyamnyereséget, és mosolyogva nézték, ahogy a magas osztalékhozamot biztosító papírok többsége ismét nagyobbat esik szelvényvágás után a kifizetett részesedésnél.

Az elmúlt évek osztalékos tapasztalatait a legjobban a Démász példáján lehet látni: két éve ? már kedvezőtlen hangulatban ? jelentős spekuláció bontakozott ki piacán, ám a szelvényvágás után hatalmasat esett a papír: a beragadt osztalékvadászok eladásai domináltak. Ezt követően egy évig csorgott lefelé az ár egyre kisebb forgalom mellett, hogy aztán éppen némi osztalékspekuláció adjon neki tavaly ilyenkor egy kis lökést. Itt, névérték környékén már olyan alacsonyan volt a kurzus, hogy a szelvényvágás után sem volt látványos az esés. Az idén a Démász szép áremelkedés után érkezett el az osztalékfizetés küszöbére. Néhány nappal a szelvényvágás előtt 11 600 forint körülire állt be az árfolyam, majd a vágás napján tízszeresére növekvő forgalom mellett esett egy kicsit. Az 1000 forintos szelvény elvesztése után két nappal épp a korábbinál enynyivel alacsonyabb, 10 600 forintos szint lett a jellemző: itt tehát lényegében semmilyen változást nem okozott az osztalékfizetés.

Nem így a Prímagáznál, melynek osztalékhozama az egyik legnagyobb volt az idén. A papír valószínűleg emiatt emelkedett a kifizetést megelőzően, de a vágás napján nagyobbat esett a 200 forintos osztaléknál, majd tegnap is folytatta gyengülését. Ezt természetesen a piaci hangulattal is lehetne indokolni, de mivel a Prímagáz sosem tartozott a trendkövető papírok közé, inkább az osztalékvadászok eladásairól lehet szó. Aki a másik módszert választva, például egy hónapja megvette a papírt és a vágás előtti napon eladta, 6-7 százalékos profitot érhetett el. Itt érdemes egy kis kitérőt tenni az adózási szempontokra is. A kisbefektetők számára ugyanis meglehetősen kockázatossá teszi az osztalékspekulációt, hogy a részesedést 20 százalékos adó terheli. (Az árfolyamnyereséget is, de ez negyedévente összevonható akár a későbbi veszteségekkel is.) Ezért az osztalékvadászatot csak vállalatoknak, vagy céges számlára érdemes kipróbálni.

Táblázatunkból jól látszik, az idén jóval nagyobb osztalékhozamokkal kecsegtették a cégek a befektetőket. (A Démászon kívül más áramszolgáltatókkal itt nem foglalkozunk, mert piacuk illikviditása gátolja a spekulációt.) Az idei győztes Pick azonban nem tekinthető átlagos esetnek. A papír árfolyama a legutolsó felvásárlási árszint fölé emelkedett, még mielőtt kiderült, a fő tulajdonos megaosztalékkal csapolja meg a ma már veszteséges céget. A minimális közkézhányadból kiindulva csak egy nagyon szűk kör élvezhette az árfolyamot alig mozdító, egyszeri ajándéknak tekinthető 1000 forintos osztalékot.

A hagyományosan kedvezően fizető Brau részvényesei azonban hasonló trükköktől mentesen jártak jól: a papír az 500 forintos szelvény elvesztésekor csak 300-at esett, majd gyorsan vissza is tért kiindulási szintjére. Az osztalékot tehát itt is meg lehetett nyerni. Nem így a Zwacknál: itt pontosan a kifizetett 750 forintnak megfelelően esett a papír a szelvény elvesztésekor, ezt követően pedig csak egy-két százalékot emelkedett a kurzus.

A tegnapi napon a Rába és a BIF fizetett osztalékot. Az utóbbi időben 1700 forint körül forgó gépipari részvény a vágás előtt 1670-en zárt, ehhez képest kisebbet esett a kurzus, de a korábbi átlagot tekintve semleges hatású volt az osztalékfizetés. A kis forgalmú BIF részvényesei viszont jól jártak: a papír úgy fizette ki a 300 forintot, hogy meg sem mozdult az árfolyama. A nagy osztalékhozamú papírok közül még a Globusra lehet az idén spekulálni, itt június 17-én lesz az utolsó kereskedési nap, amikor még a tavalyi év utáni osztalékra jogosító szelvények is a papíron vannak.

Ács Gábor