Újra kell értékelni a benchmarkokat

A benchmarkok szerepe mintegy két éve vált jelentőssé a hazai piacon. A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) ugyanis az etikai kódexében normaként írta elő, hogy az egyes alapokhoz referenciaindexet kell társítani.

Egyrészt ez jelzi az alap által felvállalt kockázatot, hiszen az alap neve nem ad részletes eligazodást, míg a kezelési szabályzat is általában igen tág keretek között határozza meg a befektetési politikát. A kötvényalapoknál például mára egyértelműen kialakult két eltérő kockázatú altípus. "Első látásra" a kétféle kötvényalap a benchmark segítségével különböztethető meg. Míg a kockázatosabb, azaz hoszszabb futamidejű papírokból építkező termékek a MAX indexhez mérik a teljesítményüket, addig a biztonságosabb konstrukciók benchmarkja tipikusan a MAX Composite Index.

A referenciaindexek másik szerepe a befektetési teljesítmény mérésénél jelentkezik. A tőkepiaci törvény szerint az alapok tájékoztatóiban szerepelnie kell a benchmarkoknak. Bár vannak alaptípusok, de ezen belül lényegében minden termék önálló stratégiát valósít meg, így a hozam valójában csak ehhez a referenciához mérhető hitelesen. A havi portfóliójelentéseinek nagy része ezért már ezzel a módszerrel mutatja be a hozam alakulását.

A tőkepiaci törvény a befektetési korlátokat is jelentős mértékben enyhítette. Ez főleg a részvényalapoknál jelent új lehetőségeket, így ennek megfelelően egyre többen többszörösen összetett indexeket alkalmaznak majd benchmarkként. Itt a BUX, a RAX és a MAX indexcsalád valamilyen kombinációjáról van szó, de a regionálisan invesztáló alapoknak a befektetési célterület valamilyen indexét is szerepeltetnie kell. A benchmark azért is fontos a befektetők számára, mert az általában legalább 6-12 hónapra előre jelzi azokat a fő eszközcsoportokat, amelyekből fel fog épülni a portfólió.

Munkatársunktól