Akadozó vállalati kötvénypiac

A korábbi várakozásoknak megfelelően egyelőre csak minimális élénkülést hozott a félig-meddig kihaltnak tekinthető vállalati kötvénypiacra az új tőkepiaci törvény, mely januártól egyszerűbbé tette a kibocsátásokat. A választék még mindig meglehetősen szűkös, kellő likviditással - ami a hatékony piac kialakulásához alapvető fontosságú lenne - pedig csak nyomokban lehet találkozni.

Az állampapír-kereskedelemhez hasonlóan a vállalati kötvények adásvételének is a tőzsdén kívüli (OTC) piac a legfőbb színtere. A brókercégeknek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez benyújtott adatközléséből az olvasható ki, hogy az év eddigi részében - jelentős ingadozás mellett - átlagosan napi 940 millió forint volt a vállalati kötvények forgalma az OTC-piacon, míg a Budapesti Értéktőzsdén ugyanez mindöszsze 120 milliót tett ki.

A tőzsdén jegyzett 14 vállalati kötvényből (a BÉT e kategó-riájában rajtuk kívül még négy jelzáloglevél forog) csak a CIB Bank által kibocsátott I. és II. sorozatú Classic-papírokkal volt folyamatos kereskedés. Ezekre a kötvényekre lényegében szinte mindennap született üzletkötés, bár átlagosan csak 20-40 millió forintos volt a volumen. Viszonylag jelentős forgalom bonyolódott le még a Raiffeisen Bank 2005-ben lejáró I. kötvénysorozatával, s egymilliárd forintot meghaladó értékben születtek kötések a Molnak az idén lejáró A sorozatú papírjaival. Öt kötvénnyel viszont egyáltalán nem üzleteltek az év eleje óta.

Az OTC-piacon eközben 25-féle kötvényre születtek kötések, bár ebből négy nem vállalati, hanem önkormányzati kibocsátású. Néhány papír lényegében csak egyetlen tranzakció erejéig került a piacra, itt lehet megemlíteni az elmúlt hetekben lebonyolított 1,7 milliárd forintos Vegyépszer-tranzakciót vagy a ceglédi önkormányzat kötvényének átmeneti felbukkanását.

A tőzsdén kívüli piacon a legnagyobb volumenben a Raiffeisen már említett I. sorozatú kötvényeivel kereskedtek. A 2000 végén kibocsátott papírokból mintegy 11 milliárd forintnyi van a piacon, kamatot negyedévente fizetnek, melynek mértéke 10 bázisponttal haladja meg a három hónapos bankközi kamatlábat, a Bubort. Hasonló kondíciókkal forog egyébként a Raiffeisen II. sorozatú, 2006-ban lejáró kötvénye is, melyből szintén jelentős - napi átlagban 80 millió forintos - forgalom bonyolódott le az OTC-piacon.

Az utóbbi hónapokban egyébként feljött a Raiffeisen-papírok mellé a forgalmi ranglistán a Mol márciusban kibocsátott egy- és hároméves kötvénye. Jelentős érdeklődés mutatkozik még az Erste Bank kötvényei iránt is, valamint az Európai Beruházási Bank (EIB) 2003-ban lejáró forintkötvényei iránt, melyekre azonban csak alkalmanként kötnek üzletet, viszont akkor jellemzően több száz milliós tételben. A Matáv jövőre lejáró két sorozatára viszont többnyire "ráültek" befektetőik, ugyanis ezekkel szinte egyáltalán nem üzleteltek sem az OTC-piacon, sem a BÉT-en.

A kötvénykibocsátásokra vonatkozó szabályozás lazításából eddig leginkább a Mol profitálhatott, az olajcég ugyanis a kibocsátási programokat lehetővé tévő változtatás nyomán 100 milliárd forintos kötvényprojektet jelentett be. A korábbi szabályozás ugyanis nem tette lehetővé, hogy egy már jóváhagyott sorozatot a kibocsátó különösebb procedúra nélkül újra piacra dobjon.

A közepes vállalatok kibocsátóként való megjelenése azonban továbbra is várat magára, hiába tette lehetővé az új törvény, hogy a kötvények összértéke meghaladja a saját tőkét. Ez a korlátozás korábban komoly akadályt jelentett, hiszen becslések szerint 500 millió forintos volumen alatt nem lehet kifizetődően kötvényeket piacra dobni.

Tény ugyanakkor, hogy a keresleti oldal sem nevezhető erősnek. Sok befektető egyáltalán nem hajlandó komolyan foglalkozni vállalati kötvényekkel, mivel szerintük a hozamok messze nem kárpótolnak a kockázatért és a rendkívül gyenge likviditásért. Az előzőekben említett, legaktívabban forgó kötvények közül a változó kamatozásúak csak minimális kamatprémiumot kínálnak a bankközi kamatok felett, a fix kamatozású papírok lejáratig számított hozama pedig legfeljebb 50-100 bázisponttal haladja meg a hasonló futamidejű állampapírok hozamát.

Oszlay Péter