Gyászos fél év, borús kilátások

A magunk mögött hagyott első fél év alapadatainak ismeretében könnyedén tallózhatunk a negatív rekordok között. A világ részvénypiacai a kijózanodás napjait élik, lényegében mára kezdték felismerni az elemzők és a befektetők, hogy a megszokott klisék alapján kereskedni igen veszélyes.

A piaci szereplőket leginkább az érte váratlanul, hogy szétvált a gazdaság teljesítménye makro- és mikroszinten. Míg a szeptemberi terrortámadás sokkját a makroadatok gyors javulása követte, a cégeredmények sehogy sem akartak javulni. Amíg erre volt esély, a tőzsdei árfolyamok is meredeken emelkedtek, azonban az idei év elejétől kénytelen volt a piac felismerni, hogy a vállalati profitok nem fognak olyan gyorsan emelkedni, mint ahogy a megelőző másfél évben visszazuhantak. Az idei év lényegében arról szólt, hogy a többé-kevésbé megnyugtató makroadatok mellé jöttek a sorozatos csalódások a cégek háza tájáról. A tőzsdét pedig, mint jól tudjuk, középtávon már szinte csak egy dolog érdekli: a vállalat nyeresége.

A tavaly év végi emelkedés fő mozgatórugója az idei év közepétől várt fellendülés volt, mármint ami a cégeredményeket illeti. Ma már egyrészt tudjuk, hogy az idei második félévi növekedést az ugrásszerű jelző helyett a szerény minősítés illeti, ráadásul a könyvelési botrányok közepette senki sem tudhatja, hogy az eddig biztosnak hitt profitból mennyi a valós, és mennyi az ügyes pénzügyérek akciója.

Az elmúlt fél év teljesítménye a tőzsdéken mindezek fényében nem meglepő, ugyanakkor tény, hogy januárban nagyrészt előre nem látható volt: mind a könyvelési botránysorozat, mind az eredménykilátások drasztikus romlása az idei év krónikájához tartozik. Jó befektetési döntést csak az hozott, aki ezeket mérlegelve jó időben fordított hátat a hirtelen túlértékeltté váló részvénypiacnak, vagy kezdett el az árak esésére játszani.

A tőzsdék első féléves teljesítményének érdekessége, hogy Európa továbbra sem tudta függetleníteni magát az amerikai hatástól. Hiába csökkentek az öreg kontinensen jóval kisebb mértékben a cégprofitokra vonatkozó előrejelzések, az itteni tőzsdék nagy általánosságban továbbra is csak a tengerentúli folyamatok kopírozásában voltak jók. Az amerikai alapkezelők régóta először jutottak el odáig, hogy saját piacukat hanyagolva inkább máshol fektessék be a pénzt, s ennek egyrést Ázsia, másrészt a feltörekvő piacok lettek a haszonélvezői. Érdekes módon a hosszú idő után újra a válságból történő kilábalással kacérkodó japán és például a magyar index hasonló görbét írt le az idén: az év eleji portfólióallokáció során friss pénzek érkeztek ide is, oda is, és a visszaesés is nagyjából azonos időpontban következett be.

Az általában válságban lévőnek titulált hazai tőzsde az év első hónapjaiban kimagasló teljesítményt nyújtott, főként az OTP papírjának jóvoltából. Mivel mind a lengyel, mind a cseh piacon néhány papírra korlátozódtak a külföldiek vásárlásai, az indexek hasonló mértékben erősödtek. Moszkvában tágabb kört érintett az emelkedés, itt jóval nagyobb mértékben nőtt az index. A választás hatása a pesti árfolyamokon csak néhány napig érződött, májustól a régió összes piacát elérte a korrekció, ami épp a fél év utolsó napjára jutott olyan szintre, hogy lényegében visszatértek év eleji szintjükre az indexek.

Természetesen mind a fejlett tőzsdéknek, mind a hazai piacnak megvoltak a maguk nyertesei és vesztesei. Az Európában és Amerikában egyaránt hatalmas adósságteher alatt küszködő távközlési szektor szerepelt a leggyengébben, természetesen a technológiai részvények mellett. Érdekes, hogy Európában a

hajdani TMT-k, azaz a tech-média-telekom papírok szinte ugyanannyit zuhantak. Az eladósodottság szektorbesorolástól függetlenül is elsődleges szemponttá volt a befektetők szemében: a tekintélyes hitelállománynyal bíró papírok minden mástól függetlenül jelentős mértékben alulteljesítették a piacot. A nagy nyertes az aranyszektor volt: a nemesfém drágulásával párhuzamosan minden, hozzá kapcsolódó cég értéke megnövekedett. Az ötmilliárd dollárnál nagyobb kapitalizációval bíró cégek között az idei év eddigi legnagyobb nyertesei között az első és második helyezett társaság is ebben az iparágban tevékenykedik, némi meglepetést okozott viszont a Lockheed Martin és az Amazon.com kimagasló drágulása.

Budapesten a négy blue-chip közül az OTP 18 százalékos drágulása kiemelkedő, a Matáv 12 százalékos esése nem nevezhető meglepőnek. A Mol és a Richter ugyanannyit, 5,6 százalékot gyengült, azonban a blue-chipekhez ezúttal csatlakozó Egis - elemzők szerint is nehezen magyarázható - kimagasló teljesítménye nélkül mínuszban lenne az idén a BUX: a gyógyszerpapír 37 százalékot drágult az első fél évben. A második vonalban szinte csak a NABI és az Inter-Európa szerepelt jól, a Graphisoft fundamentálisan könnyen megmagyarázható okokból zuhant, a Synergonnak pedig a kormányváltás nem tett jót. Mélypont mélypontot követett a Pannonplastnál és a Mezőgépnél, s a spekulánskedvenc Humet és Phylaxia is - nem meglepő módon - elvérezni látszik.

A jelenlegi helyzetben sokan javasolják a hazai részvények vásárlását, ugyanakkor a külpia-

cokon inkább a további esés valószínű. Összességében igen bátor az, aki tőkéjének számottevő hányadát fekteti be az idén nyáron magyar részvényekbe - noha őszre sokan várnak nagyobb emelkedést, a kockázat az elmúlt hónapokban jelentősen nőtt. (ÁG)

Munkatársunktól