Emelkedett a nettó kibocsátás

A nemzetközi kötvénypiac az első háromhavi 310,2 milliárd dollár után 11 százalékkal magasabb, 344 milliárd dolláros nettó kibocsátást könyvelhetett el a második negyedévben - derül ki a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) legfrissebb jelentéséből. Történt ez annak ellenére, hogy a hitelfelvétel feltételei, egyaránt érintve a rövid és hosszú távú papírok értékesíthetőségét, számottevően romlottak az időszak végén. Ennek nyomán a hatodik hónapban a nettó kibocsátás már 21 milliárd dolláros csökkenést mutatott májushoz képest. Ez egyrészről a magas hitelminősítésű papírok kibocsátásának csökkenésében, másrészről pedig a gyengébb minősítésű kötvények továbbra is gyér kínálatában volt tetten érhető a fejlett gazdaságokban. Utóbbi egyébként mindössze 2 százalékát tette ki az összes kibocsátásnak. A befektetési kedvet lankasztó jelenség volt az Egyesült Államokban és Európában egyaránt tapasztalható hozamfelár- (spread-) növekedés is.

Mérhető változást tapasztaltak az elemzők a kibocsátók körének összetételében. Az előző időszak által kijelölt iránnyal éppen ellentétesen haladt ugyanis a magán- és a közszektor hiteligénye: a privát szféra kibocsátásállományának jelentős emelkedésével szemben a közszféra az eladósodás radikális visszafogása mellett döntött. Ennek köszönhetően előbbi nettó kibocsátása 193,1-ről 285,9 milliárd dollárra ugrott, ami közel másfélszeres változás, míg a másik oldal aktivitása a felére zsugorodott, 109,1-ről 51,3 milliárd dollárra mérsékelve a megfelelő mutatókat. Külön érdekesség, hogy a magánszektor emelkedését szinte kizárólagosan az európai és japán kibocsátók produkálták, hiszen az amerikai vállalatok nettó hiteligénye 139 milliárd dollárról 118 milliárdra csökkent a negyedévben. Az USA-beli pénzügyi vállalkozások júliusra szinte teljesen eltűntek a nemzetközi kötvénypiacokról.

A közszféra nettó kibocsátásának visszaesése egyrészt az európai kormányzati hiteligény visszaszorulásának következménye - bár akadnak erre jó ellenpéldák is, mint amilyen Németország esete -, másrészt az amerikai ingatlanszektor kisebb bruttó hiteligényének folyománya. Ez utóbbiban jelentős szerepet játszott, hogy két meghatározó piaci szereplő, a Freddie Mac, illetve a Fannie Mae is csökkentette bruttó kibocsátását, 41-ről 33 milliárd, illetve 31-ről 24 milliárd dollárra. Ennek ellenére a nemzetközi kötvénypiac legnagyobb aukciói közül kettő, egyenként 6 milliárd dollár értékben, az említett két cég nevéhez kötődik.

A magánszektor erős teljesítménye egyszerre köszönhető a pénzügyi szektorban, illetve az azon kívül tevékenykedő szervezetek tevékenységének. A pénzügyi szféra nettó kibocsátása 244 milliárd dollárra rúgott, ami a valaha mért harmadik legmagasabb érték. A szektoron kívüli cégek közül a legnagyobb, 6 milliárd dollár értékű aukciót a GE mondhatja magának. Ez utóbbi adat ellenére a magánszféra hiteligényének növekedése szinte kizárólagosan az európai kontinens cégeinek köszönhető. Az öreg kontinens hitelfelvevői 108-ról 184 milliárd dollárra növelték nettó kibocsátásaikat, míg japán társaik a megelőző 10 milliárd dolláros visszafizetés után 4 milliárd dollár nettó adósságot vállaltak. Velük szemben az amerikai magánszektor bruttó kibocsátása 161 milliárdról 145 milliárd dollárra csökkent.

Továbbra sem jellemezte kimagasló kibocsátási aktivitás a feltörekvő gazdaságokat. A második negyedéves 12 milliárd dollárnyi nettó kibocsátás közel egyező a megelőző három hónap értékével, ugyanakkor még mindig valamivel magasabb, mint az ázsiai válságot követő évek átlagos szintje. A bruttó kibocsátások volumene 30 milliárd dollárról 33 milliárdra kúszott.

Ezen gazdaságok legnagyobb hitelfelvevője a Petronas Capital volt, mely egy 2,7 milliárd dollár értékű aukciót bonyolított le. Jóllehet a felzárkózó gazdaságok egészének hiteligénye közel állandó maradt, az egyes régiók forrásigényében már jól kitapintható változások jelentkeztek. Az ázsiai országok nettó kibocsátása 4,3 milliárd dollárról 10,1 milliárdra nőtt, köszönhetően elsősorban a dél-koreai szervezetek megnövekedett forrásigényének. A latin-amerikai országok azonban nettó visszafizetőkké váltak az első negyedév 4 milliárd dolláros nettó felvétele után. Ez utóbbi jelenség elsősorban a visszaeső mexikói és brazil hiteligény következménye.