Már a kötvény is kockázatos

Az állampapírpiac gyengécske eredményei miatt egyre több alapnál rövidítették le az eszközök átlagos hátralévő futamidejét, a durationt. Nem ritka, hogy a MAX Composite indexet referenciaként használó alapoknál a duration jóval két év alá esett, holott az indexnél ez az érték 2,3 év.

Emellett érdekes jelenséget figyelhetünk meg az alapok tulajdonosi összetételében. Az intézményi befektetők - főleg a biztosítók, de elsősorban a nyugdíjpénztárak - vagyonának aránya egyre nő az alapokban. Ezek a tőkék tavaly az összesített nettó eszközérték 2,5-2,8 százaléka között mozogtak. Arányuk viszont az idén 5 százalék közelébe ugrott.

Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen júliusban - az eddig felemásra sikeredett nyugdíjreform megkezdése óta - először haladta meg a nyugdíjpénztári követelés a lakosság kezében lévő befektetési jegyek árfolyamértékét. A pénztári vagyon befektetésénél pedig egyelőre a nyilvános alapokat részesítik előnyben, holott a tőkepiaci törvény már megfelelő szabályozást ad a speciális igényeket kielégítő zártkörű alapok létrehozásához is.

A pénztári vagyon beáramlásával egyébként a lakossági befektetők sem járnak rosszul. Az alapok egyik nagy előnye ugyanis a mérethatékonyság, így a nagyobb tőke jobb pozíciókat jelent a tőke befektetésénél, illetve ez a likviditás menedzselését is könnyebbé és olcsóbbá teszi.

Az azonban egy másik kérdés, hogy a sokszor évtizedekre invesztáló pénztáraknál miért három hónaposak a hozamelvárások - például - egy nemzetközi alapnál vagy egy részvényterméknél.