A történelem némi bizakodásra ad okot

Természetes jelenség, hogy miközben hatéves mélypontokra zuhannak a tőzsdeindexek világszerte, a befektetők és elemzők elkezdik azokat a kapaszkodókat keresni, melyek alapján - feledve a fundamentumokat - a következő időszakban fellendülésre lehet számítani.

A tengerentúlon több cég is foglalkozik azzal, hogy a múltbéli árfolyam- és indexmozgásokat elemzi. A most zárult negyedév tapasztalataiból pedig most sokan vonják le azt a következtetést, hogy jelentős emelkedésre van kilátás a Wall Streeten. Az alapvető összefüggés az, hogy a második világháború óta eddig akárhányszor 15 százalék felett esett a piacot legjobban reprezentáló S&P 500 index egy negyedévben, az azt követő időszakban úgy három, mind hat hónapos, úgy éves, mind kétéves időtávban emelkedést mutatott. Mivel az elmúlt negyedben 17 százalékos volt a veszteség, a piacnak van lehetősége bizonyítani, áll a fenti tétel. Némi szkepticizmusra adhat okot, hogy az említett időszakban (nem számolva a most zárult három hónapot) eddig ötször fordult elő, hogy 15 százalék felett volt az esés. Igaz, mind az 1987-es, mind az 1973-as példa imponáló. 15 évvel ezelőtt a krach negyedéve után egy év alatt 12, két év alatt pedig 43 százalékot emelkedett az index. A hírhedt 73-74-es bessz betetőzéseként pedig 26 százalékot vesztett az S&P 1974 harmadik negyedében, ezt azonban egy év alatt 32, két év alatt pedig 66 százalékos növekedés követte.

Ha régebbre tekintünk viszsza, már nem ilyen szép a kép: a nagy világgazdasági válság évtizedében 11-szer esett 15 százalék felett az index, s hatszor a veszteség csak nőtt a továbbiakban. S még egy ellenérv: épp-hogy nem dőlt meg az elmélet tavaly. A harmadik negyedben ugyanis "csak" 14,99 százalékot csökkent az S&P értéke, az ezt követő eseményeket pedig ismerjük. (ÁG)