Tragikusnak bizonyuló tévhitek

Miután rég nem látott gyászos negyedévet produkáltak a világ vezető részvénypiacai, a piaci szereplők azt latolgatják, hogy vajon mennyivel csökkenhet az év végéig az idén felhalmozott veszteség. Az eddigi esés okai nagyrészt ismertek, azonban talán nem árt - a teljesség igénye nélkül - felidézni az elmúlt időszakból néhány olyan tévhitet, illetve általánosan elterjedt elemzői vélekedést, melyek csak arra voltak jók, hogy vételre s ezzel együtt gyakorlatilag jelentős veszteségbe sodorják a befektetőket.

Itt van először is az a jól ismert szlogen, hogy az amerikai gazdaság továbbra is szilárd lábakon áll. E mondat olyan általánosság, melyet akár több makroadattal is igazolni lehet, azonban semmi esetre sem elég ahhoz, hogy ennek alapján valaki részvényvételről döntsön. (Pedig kimutatták, hogy sokan vettek szimplán emiatt, látva az árak esését.) Különösen veszélyes, ha egy politikus szájából hangzik el mindez. Klasszikus példa Bush elnök július végi megnyilatkozása, melyet épp az akkori mélypont idején tett. A befektetőknek észre kell venniük a piacban rejlő értéket ? mondta többek között Bush, s meleg szavakkal biztatott részvényvásárlásra.

Áttérve a cégeredményekre, az egyik leggyakrabban hangoztatott, vételre buzdító érv az, hogy a piac P/E-je (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény mutató) olyan alacsonyra süllyedt, hogy irreálisan olcsóvá vált. Ez addig a pontig igaz, hogy az aznapi várakozásokkal számolva a következő évre várt P/E-k valóban többször is a historikus átlag alá csúsztak, de senki sem garantálhatta, hogy egy héttel később a várakozások romlásával nem tűnnek rögtön

reálisan árazottnak a részvények. Márpedig pontosan ez történt: ez elmúlt negyedévben elképesztő lendülettel zuhantak a becslések nemcsak a jövő évvel, hanem az épp aktuális három hónappal kapcsolatban. Június végén még 17 százalékos profitbővülést vártak az elemzők az S&P 500-ban szereplő vállalatoktól, ez a negyedév végére 8 százalék alá mérséklődött. A rengeteget ismételgetett faktorok közül valószínűleg ez az, mely alapjaiban eldöntötte a trendet.

Gyakran hangoztatott csali az a tény is, mely szerint historikusan a részvényárfolyamok hosszabb távon felfelé tartanak. Ez valóban így van, de kevés az olyan befektető, aki a több év múlva esedékes profit érdekében szívesen megkockáztatja, hogy akár pár nap alatt felét éri befektetése.

A rövidebb távon játszó befektetők számára is jócskán akadt tanulság az elmúlt hetekben. Korábban működőképes stratégiának tűnt két-három napos távlatban is, hogy a hangulatváltozásokat megjátszva néhány százalékos profithoz lehetett jutni, ez azonban megváltozott. A piac egyre inkább hírvezérelt lett. Alig lehetett olyan piac erősségét, illetve gyengeségét jól jelző napokat találni, amikor a rossz hírekre nem reagált annyira negatívan a piac, illetve fordítva. Ha akadt is ilyen, a hangulat egy-két napon belül akkor is megfordult. Jó példa erre az, hogy augusztus végén a félvezetőindex egy átlagos pénteken tömény rossz hírek ellenére sem tudott zuhanni, aztán a következő kedden sokkal jobb hírkörnyezetben kezdett esni.

Szintén nem működött a napon belüli hangulatból következtetést levonni kívánó magatartás sem. A piaczárás után, illetve a másnapi nyitás előtt napvilágra került hírek alapján gyakran az előző nap végivel teljesen ellentétes hangulatban folytatódott a kereskedés.

A működésképtelen elképzelések mellett persze a legérdekesebb azt lenne tudni, hogy milyen stratégiával lehetett jól átvészelni az elmúlt hónap vérfürdőit. Erre sajnos kézenfekvő a válasz. Jól az járt, aki nagy ívben elkerülte a részvénypiacot, vagy ha sikerült kiválasztania a kevés nyertes papírt. Igen jól pedig azok jártak, akik rövidre adtak el. Ilyen döntést pedig valószínűleg azok hoztak, akik a következőket figyelték: a makroadatok hol ilyenek, hol olyanok, a profitwarningok száma viszont egyértelműen nő, a várakozásokat folyamatosan lefelé módosítják, ráadásul a befektetők folyamatosan vonják ki a pénzüket a részvényalapokból. És akkor még a háborús feszültségről, magas olajárról nem is szóltunk. Persze semmi garancia nincs arra nézve, hogy a következő időszakban is ezen tényezők szigorú megfigyelésével lehet jól látni a rövid és középtávú trendet, mindenesetre hasznosabbnak bizonyulhatnak a fentebb említett működésképtelen stratégiáknál.

Végül azt érdemes megjegyezni, hogy a fentiek kizárólag az amerikai s közvetve az európai piacokon voltak érvényesek. A magyar tőzsde eddig is más elvek szerint működött, s ezután is úgy fog. Aki az elmúlt negyedévben távol tartotta magát a külföldi piacoktól, nagy valószínűséggel jó döntést hozott, azonban a fentiek paradox módon talán kedvcsinálóként is felfoghatók: trendforduló esetén valószínűleg nagyobb nyereségre lehet majd szert tenni a külföldi papírokkal, mint a hazaiakkal. (ÁG)