Hevesebb árfolyam-reakciók

A tőzsdézést, közelebbről is a részvénybefektetést a laikusok előszeretettel hasonlítják a kaszinóhoz, ahol pár perc alatt el lehet veszíteni, vagy meg is lehet duplázni pénzünket. Ez a kép természetesen hamis, azonban el kell ismerni: vannak olyan napok, amikor lehet számítani arra, hogy a szokottnál sokkalta nagyobb a kockázata a jelentős árelmozdulásnak. Ilyen négyszer van egy évben, a negyedéves eredménybeszámolók közzétételének napján.

Egy papír árfolyama természetesen egy-egy váratlan hír (főleg profitfigyelmeztetés) hatására bármikor nagymértékben módosulhat, az eredménybeszámolók esetében azonban legalább megvan az esély arra, hogy aki nem bírja a kockázatot idegekkel, az ne tartson a papírból a rázósnak tűnő napon. A fejlett piacokon ugyanis a cégek előre közlik, hogy melyik napon, sőt azt is, hogy melyik napszakban közlik eredményüket. Európában általában percre pontosan megadják a bejelentés idejét, míg Amerikában azt közlik, hogy nyitás előtt, a kereskedés közben, illetve a zárás után jelennek meg a számok. A zárás utáni eredményközlés népszerűségét korábban az adta, hogy ilyenkor elvben van egy napjuk a befektetőknek megemészteniük az új híreket, másrészt általában egy telefonszám hívásával bárki által követhető telefonkonferenciát is tartanak a cégvezetők, s ennek hoszsza nem kiszámítható.

Ráadásként a cégek akár az eredményközléssel egy időben, akár később az elemzői konferencián általában közlik előrejelzésüket a következő időszakkal kapcsolatban. Ennek nemegyszer olyan következménye is van, hogy az eredményre adott reakció után a kilátásokra ezzel homlok-egyenest mozdul el az árfolyam a zárás utáni kereskedésben. (Legutóbb a Cisco esetében volt ilyenre példa a múlt héten.) S még mielőtt eljönne a másnapi nyitás, megérkeznek a friss elemzői vélekedések, fel- vagy leminősítések, sőt néha egy gyors reagálású hitelminősítő sem rest azonnal rontani, vagy javítani egy adott cég besorolásán. Végeredményben a zárás utáni fejleményeket nem követő tulajdonos gyakran azon kaphatja magát, hogy pénze jó része köddé vált a másnapi nyitásig, vagy éppen hatalmas nyereség lapul a bukszában. Talán nem véletlen, hogy Amerikában sok befektető akad, aki a fokozott kockázat miatt az eredményközlés előtt inkább kiszáll az általában hisztérikusan reagáló papírból, míg mások épp ilyenkor szállnak be a nagy nyereség reményében, vállalva a kimagasló kockázatot.

De mi a helyzet itthon? Az már fejlődésnek tekinthető, hogy többé-kevésbé lehet tudni, melyik cég mikor hozza nyilvánosságra a gyorsjelentését. Az már korántsem kedvező, hogy a vállalatok döntő többsége szinte sportot űz abból, hogy a lehetséges legutolsó napra időzítse a megjelenést. Az szintén nem nevezhető eurokonformnak, hogy a kilátásokról általában mélyen hallgatnak a cégvezetők, többen cinikusan megjegyezve: nem kívánjuk elvenni az elemzők kenyerét. Minden bizonnyal ezért van az, hogy az elemzői előrejelzések többször mondanak látványosan csődöt, azonban egyáltalán nem a szakértők hibájából. Ha például az Egis előre felhívta volna a figyelmet arra, hogy egyes befektetésein jelentős veszteséget számol el, akkor nem állt volna döbbenten a piac az egyébként egészen jó teljesítményt hozó negyedév előtt.

A magyar piacról összességében sok rosszat el lehet mondani, de azt mindenképpen el kell ismerni, hogy - néhány kivételtől eltekintve - középtávon igenis a fundamentumok határozzák meg az árfolyamokat. A piac a negyedév végén itt is az elemzői várakozásoknak megfelelően árazza a papírokat, ezért ha a tények ettől nagymértékben eltérnek, az az árfolyamokban is megmutatkozik. Az utóbbi években a gyorsjelentésszezon jelentősége a befektetők számának csökkenésével párhuzamosan csökkent. A másodvonalbeli papírokból a külföldieknek már alig van, a Mol árfolyamát nem az eredmény, hanem a gázüzlettel kapcsolatos hírek mozgatták, a Matáv és az OTP eredményét pedig igen pontosan lehetett előre jelezni. Így nálunk teljesen feleslegesnek tűnik eladni a gyorsjelentéstől való félelemben, kivéve persze akkor, ha valaki úgy gondolja, az eredmény sokkal rosszabb lesz a konszenzusnál. A Richter adatai és árfolyam-reakciója viszont azt mutatják, hogy a túlzott aggódással is lehet bukni.

Az eddig megjelent eredményekre a szokottnál hevesebb volt a válasz, mivel azok jelentősen eltértek a várakozásoktól. Kivétel a két vegyipari cég, mely a megszokott módon ezúttal sem reagált semmit. A Mol, a Matáv és az OTP esetében sem valószínű, hogy ma számottevű elmozdulást produkálnak, s talán csak a második vonalban fordulhat elő egy-két 5 százalékot közelítő, vagy meghaladó reakció.