Megszűnhet az ausztrál piac

Úgy tűnik, hogy a 15 éven át "banánköztársaságként" emlegetett Ausztrália mára végérvényesen megérett arra, hogy a többi vezető gazdasághoz hasonló meghatározó szerepet töltsön be a befektetők szemében. Erre utal legalábbis a Moody's nemzetközi hitelminősítő intézet két hete hozott döntése, amely a kontinensnyi ország államadósságának minősítését két értékkel, a legfelső kategóriának számító Aaa-ra javította. Ettől kezdve úgy tűnik, hogy a helyi gazdaságpolitika irányítóin múlik, élnek-e az országnak megszavazott bizalom adta lehetőséggel, és a korábbinál olcsóbban, illetve az eddiginél nagyobb volumenben vesznek-e fel hitelt a hazai, valamint a külföldi kötvénypiacokon beruházásaik finanszírozásához.

Peter Costello pénzügyminiszter legfrissebb nyilatkozata egyelőre nem erről tanúskodik. A kincstár ügyeiért felelős első ember tervei között ugyanis az ausztrál államkötvénypiac teljes felszámolása szerepel. Az előzetes becslések szerint négy évig tartó folyamat végeztével a kenguruk földjén működhetne az első, kockázatmentes kötvénybefektetési lehetőségeket nélkülöző tőkepiac a fejlett gazdaságok körében. Kétség sem fér azonban ahhoz, hogy amennyire logikusnak tűnik a teljes adósságállomány visszafizetésének gondolata, legalább ugyanolyan mértékben meg is osztja a kérdés a szakmai és politikai közvéleményt.

Azok az idők, amikor az államkötvények kibocsátása kizárólagosan a kormányzati kiadások fedezéséhez szükséges likviditás könnyebb megszerezhetőségét szolgálta, már régen elmúltak. Az aukciók rendszeressé válásával, a kibocsátott papírok lejáratának, hozamszerkezetének gazdagodásával párhuzamosan azok forgalmazásának másodlagos csatornái is kialakultak. Az egyes papírok árfolyam-alakulása a befektetők számára olyan információk forrásává vált, melyet máshonnan beszerezni definíció szerint lehetetlen lenne. Az állampapírok számított megtérülési rátáit világszerte az adott országra jellemző hozamgörbe meghatározásához használják, ami végül számos egyéb értékpapírnak - köztük a vállalati kötvények széles sorának - árfolyam-meghatározásához szolgál viszonyítási alapul. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a modern kori pénzügyi elmélet, illetve az ennek táptalaján kifejlődő újszerű pénzpiaci termékek - opciók, swapügyletek, de még a legegyszerűbb határidős termékek is - csak a kockázatmentes hozamgörbe ismeretében árazhatók pontosan.

A most felsorakoztatott érvek talán önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a pénzpiac némi szkepszissel fogadja Costello javaslatát. A legtöbbet hangoztatott ellenvetés szerint azonban a kincstárnak gondolnia kéne azokra az időkre is, amikor a jelenlegi helyzettel ellentétben a központi költségvetés forrásait meghaladó mértékű kiadási tervet kényszerül elfogadni az ország vezetése. Az államkötvénypiac újbóli felállítása ugyanis mind költségigényét, mind technikai megvalósíthatóságát tekintve óriási áldozatokat igényelne az országtól.

Mindezek ellenére a Bloomberg által megkérdezett legtöbb elemző véleménye szerint Costello végigviszi majd a megkezdett folyamatot. Az ausztrál államkötvénypiac az elmúlt években már így is jelentősen összezsugorodott: annak 62 milliárd ausztrál dolláros volumene nemcsak az 1997-es 106 milliárd dollárhoz képest alacsony érték, de elenyészőnek mondható a közel kétszer akkora vállalati kötvénypiachoz képest is. A fennmaradó adósságállomány visszafizetéséhez szükséges fedezetet a kormány többek között a Telstrában meglévő 50,1 százalékos részesedésének értékesítésével látja megoldhatónak.

Mindezek tükrében a Moody's döntése csak átmeneti hatást gyakorolhat az ország iránt érdeklődő befektetők preferenciáira. A hitelminősítő intézet a döntéshez fűzött kommentárjában arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábban elsőrendű problémaként kiemelt volatilis devizaárfolyam mára a múlté, így könnyebben kalkulálhat hozamokat az a befektető, aki az ország értékpapírpiacán vásárol. Továbbra is nehéz feladatnak mutatkozik ugyanakkor a fizetési mérleg egyre növekvő hiányának kezelése.