Művészeti vásárok szezonja

Szombaton nyitja meg kapuit a bécsi Hofburgban az idei Kunst Wien művészeti és régiségvásár. A rangos esemény a jelek szerint újabb bizonyítékot fog szolgáltatni arra, hogy az 1945 után készült alkotások a nem kifejezetten kortárs művészetre szakosodott vásárokon is egyre nagyobb teret kapnak. Mindenekelőtt Klaus Engelhorn kínálata sokat ígérő ebben a szegmensben: a bécsi designgaléria Jean Prouvé asztalkonstrukcióitól Verner Panton alkotásain át különböző művészek fényszobraiig széles kínálatot vonultat fel. A 20. század második felének művészete iránt Ausztriában is egyre több gyűjtő érdeklődik, hiszen a klasszikus gyűjtési területnek számító bécsi szecesszió korából egyre nehezebb nívós, de egyúttal megfizethető darabokra szert tenni, a régebbi korok alkotásai pedig egyre kevésbé népszerűek a fiatalodó gyűjtőgenerációk körében.

Megtalálható lesz persze a bécsi vásáron a 19. és korai 20. század művészete - ezen belül, az osztrák fővárosról lévén szó, az elmaradhatatlan Klimt-Schiele-Kokoschka hármas -, és felvonulnak az art deco bútorok is. A valódi antikvitások gyűjtői sem lesznek kénytelenek üres kézzel távozni, hiszen az idén is megtalálhatóak lesznek a Hofburgban a klasszikus bécsi órák és berendezési tárgyak, az antik szőnyegek, a miniatűr képek és a barokk bútorok is. Németországból több, a 19. századra specializálódott kereskedő is jelezte részvételi szándékát, Párizsból pedig többek között az ázsiai műtárgyakról nevezetes Buter Galéria erősíti a nemzetközi mezőnyt.

A modern művek kiállítói közül többen szintén a francia fővárosból érkeznek Bécsbe, ahol az elmúlt hetekben két kortárs művészeti vásár is fogadta a gyűjtőket. A 29. FIAC (Foire International D'art Contemporain) október 24-28-án, az ezen rendezvény ellenpontjának szánt és ennek megfelelően világosabb profilú, letisztultabb kínálatú Art Paris pedig 25-28. között tartott nyitva a francia fővárosban. A két vásár eredményei nem voltak különösen jók, a kereskedők szerint érezhető volt az a pangás, ami jelenleg a piacot jellemzi. Az eladások értéke a legtöbb galériánál a 35-100 ezer euró közötti sávban mozgott, ami ugyan nem csekély eredmény a jellemzően kisebb forgalmú francia kereskedők számára, ám New Yorkban vagy Londonban egy nap alatt elérnek ekkora értéket a galériák.

Kölnben tegnap zárta kapuit az Art Cologne művészeti vásár, amelynek eredményeit szintén nem lehet átütő sikerként jellemezni. A nagyobb értékű eladások közül kiemelkedik Willi Baumeisternek a stuttgarti tanácsháza falképéhez 1949-ben készített olajvázlata (240 ezer euró). A legdrágább kortárs alkotók (például Louise Bourgeois, Gerhard Richter, Georg Baselitz) munkáiért jellemzően fél-egy millió euró közötti összegeket kértek a kereskedők, ám a vevők az előzetes adatok alapján igen óvatosak voltak. Egyértelműen megfigyelhető volt ugyanakkor a legfiatalabb művészgeneráció tagjainak előretörése: az ő alkotásaikat egyelőre néhány tízezer euróért kínálják a galériák. Hasonlóan egyre népszerűbb a fotóművészet.

A rajnai nagyvárossal közel egy időben Németország másik művészeti központjában, Berlinben is vásárt tartottak a műgyűjtők számára. Az Ars Nobilis (október 21-27.) profilja azonban markánsan különbözött az Art Cologne-étól. Itt főként a régi, illetve 19. századi művészet volt jellemző, ezen belül is elsősorban a német, sőt kiemelten a porosz festészet, műtárgy- és bútorkészítés emlékei. A gyűjtők Friedrich Gilly által tervezett asztalok, Max Liebermann-festmények, berlini porcelánvázák és más lokális csemegék között válogathattak.