Miért lesz emelkedés 2003 elején?

Az év végéhez közeledve hamarosan elérkezik az idő, amikor guruk, szakértők és más piaci szereplők előadják aktuális pozíciójukhoz illő várakozásaikat a következő évvel, illetve hónapokkal kapcsolatban. Afelől a legcsekélyebb kétségünk sem lehet, hogy a nagy többség pontosan ugyanazt fogja mondani, mint az elmúlt években mindig, azaz emelkedést valószínűsít majd a tőzsdéken. Mi most az emberi megérzéseket és feltételezéseket mellőzve inkább a piac történelmét és törvényszerűségeit próbáljuk meg segítségül hívni a jósláshoz.

A Mikulás-hossz és a januáreffektus kifejezések a hazai befektetők számára is ismerősek, s noha az elmúlt években többször is másként alakultak a dolgok, mint ahogy azt az ősi megfigyelés alapján várni lehetett volna, az idén ismét lehet próbálkozni. A Mikulás-hossznak ugyan valószínűleg már vége - a jó öreg szakállas 2002 után ismét kissé korábban érkezett a tőzsdékre a vártnál -, azonban a januári emelkedéshez az eddigieknél nagyobb pszicholó-giai hátteret biztosíthat a piaci történelem ismételgetése. A következő hetekben ugyanis valószínűleg egyre gyakrabban lehet majd hallani, hogy három év folyamatos csökkenésre eddig összesen kétszer volt példa az amerikai piacok több mint évszázados újkori történetében, a 2000-2002 közötti időszak lesz a harmadik a sorban. A legutóbbi esetre 1939 és 1941 között került sor, melyet Amerika második világháborús történetének második évében, 1942-ben közel 20 százalékos emelkedés követett. Sőt, ezt követően öt év alatt megduplázódott az S&P 500 index értéke. Az akkori és a mostani helyzet abban is hasonló, hogy az éves deficitek a három rossz év alatt egyre csak nőttek, s ezt követte a hirtelen fellendülés.

Ha visszamegyünk a rossz emlékű 1929-be, akkor azt találjuk, hogy a krach éve után az egyre mélyülő világgazdasági válság során a következő két esztendőben szintén egyre nagyobb veszteségek érték a részvénypiacot. Három év hatalmas veszteségei után azonban a negyedik, 1932 sem hozott fellendülést, legalábbis éves szinten nem. 1933-ban aztán 50 százalékos ugrás következett.

A korábbi három-, illetve négyéves eséseket megelőzően a hossz mértéke csak alig marad el a kilencvenes évekétől. A fenti történet emlegetése önmagában sok befektető kedvét hozhatja meg a részvényvásárláshoz, ez pedig segíti a jó hangulat kialakulását.

Mivel az elmélet egyik pillére megerősítést nyert, egyre többet emlegetik a Wall Streeten azt a régi szállóigét is, mely szerint novembertől májusig kell ülni a Dow Jones iparindexben szereplő részvényekben, aztán viszont el lehet adni mindent, s novemberben kell újra vásárolni. (Az eredeti verzió: The Dow From November to May - Then Go Away.) A statisztikák szerint az elmúlt 51 évből 35-ben túlteljesítette a november-április peridódus a megelőző május-októbert. Ez durván kétharmados arány. Még ennél is egyértelműbb törvényszerűség bontakozik ki, ha csak a negatív hozamú május-októbereket veszik figyelembe: e szerint 22 ilyen alkalom után 19-szer pozitív hozamú november-április jött.

Természetesen a trendet az dönti el, hogy a jelenlegi várakozásokhoz képest a napvilágra kerülő eredmények jobbak vagy rosszabbak lesznek-e. A fundamentalisták jelenlegi konszenzusos várakozása szerint egyébként szolid profitbővülés nyomán az indexek szerény emelkedésére van kilátás jövőre.

De mit is profitálhat ebből a magyar befektető? A magyar piac korrelációja a külföldi tőzsdékkel jóval kisebb annál, mind amit gondolhatnánk, a BUX immár második éve teljesíti túl a fejlett piacokat. Jövőre ez valószínűleg ismét így lesz, de hogy ez csak kisebb esést jelent, vagy akár nagyobb emelkedést, nem mindegy. A külföldi trend továbbra is számít az itthoni piacon, s ha valaki a kinti tartós jókedvet jól megérezve vásárol, az nagy valószínűséggel nem jár rosszul a hazai vezető papírok vételével sem. (ÁG)