Európában terjed az értékpapírosítás

Egyre népszerűbb finanszírozási technikának számít Nyugat-Európában az értékpapírosítás, Magyarországon azonban még nem akadt példa egyetlen ügyletre sem. A vállalatok vagy pénzintézetek (a konstrukcióban őket hívják originátoroknak) valamely homogén követelésállományának egy projekttársaságba (úgynevezett Special Purpose Vehicle, SPV) való kiszervezésére, valamint e társaság eszközeinek fedezetével értékpapír (jellemzően kötvény) kibocsátására a magyar tőkepiaci törvény is lehetőséget teremt 2002 januárjától. Szintén jelen vannak a hazai piacon az efféle tranzakciót segítő speciális szolgáltatók, a felkészült pénzügyi és adótanácsadók, jogi irodák és hitelminősítők. Ezek tudatában alapvetően három okra vezethető vissza, hogy a meglévő érdeklődés ellenére ez idáig nem volt ilyen ügylet. Egyrészt a piaci szereplők számára meglehetősen újszerűnek tűnhet a konstrukció, nem látnak még maguk előtt e téren sikeres példákat, így megmaradnak a forrásbevonás eddig általuk megszokott módjainál. Ehhez kapcsolódik a második magyarázat is: a szereplők egyelőre nincsenek rákényszerítve arra, hogy ilyen új utakat járjanak, hiszen például a hazai bankok uniós összehasonlításban is viszonylag jövedelmezőnek számítanak.

A harmadik ok az értékpapírosítási tranzakciók alsó küszöbértéke. Az efféle ügyletekben világszerte tanácsadóként működő KPMG adatai szerint Európában az átlagos tranzakcióméret 100 millió euró, azaz mintegy 25 milliárd forint. Szakértők pedig a jövedelmezőség küszöbértékét 40 millió euróra teszik, igaz, ismert hatmilliós alapú ügylet is. E feltételek mellett a Moody's adatai szerint több mint kétszeresére nőtt az európai értékpapírosítási tranzakciók értéke két év alatt: 2000-ben még csak 160, 2002-ben már 350 milliárd euró értékben jöttek létre ilyen ügyletek. Eközben a tranzakciók is egyre többfélébbek lettek: míg a hetvenes években csak jelzálog-hitelezésre, ma már hitelkártyaügyfelektől, kereskedelmi partnerektől, franchise-átvevőktől a diákhitel-felvevőkig mindenféle követelésre bocsátanak ki értékpapírt. Az originátorok között pedig már nemcsak nagy jelzálogbankok, hanem autólízinggel foglalkozó társaságok, telefoncégek és közműszolgáltatók is megjelentek. Mindannyiuknál adott ugyanis a viszonylag jól strukturált, homogén, így jól értékelhető követelésállomány. Ennélfogva elméletileg az értékpapírosítás az állam számára is lehetőséget kínálhatna, ahhoz azonban, hogy az államadósság növelése nélkül forrásbevonás történhessen, jogszabályi módosításra lenne szükség.

Az Amerikából eredő finanszírozási konstrukció "európai hódításának" megértéséhez érdemes az előnyöket számba venni: az originátor az SPV-be kihelyezett követelésállomány fedezetével kibocsátott értékpapír révén viszonylag olcsó forráshoz juthat, ráadásul a követelések mérlegből való kikerülése miatt javul a tőkemegfelelőség, illetve a tőkearányos megtérülési mutató. (VG)