Nem fáj nagyon, de lehangoló üzenete van

Néhány hónapja, a miniszterelnök tőzsdei látogatása során még a befektetésösztönzés kormányzati szerepvállalásának megfogalmazását ígérték. A jövő évi adószabályok megalkotásának idejére mindez a befektetési adóhitel megszüntetésében konkretizálódott. A konstrukcióról való lemondás a piaci szereplőknek nem igazán fáj. Ez sohasem volt egy végleges "adomány", a befektetőnek csak addig nem kellett befizetnie az adót, amíg a befektetésállománya nem csökkent - hívták fel a figyelmet többen is. Hozzátették: a hozamok olvadásával a konstrukció jelentősége is folyamatosan csökkent. Ebből eredően nem a hatása, hanem az üzenete kedvszegő a lehetséges döntésnek. Azonkívül a kormányzat egyelőre semmilyen alternatívát nem adott a hosszú távú befektetések ösztönzésére, ráadásul versenysemlegességi problémák is felvethetők - emeli ki Temmel András, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) főtitkára. Míg a biztosítási szektorban a kedvezmények érintetlenek és véglegesek, a tőkepiacot érintő megtakarítások ösztönzése megszűnik. A Bamosz tett már javaslatot a versenysemlegesség elvének megfelelő érvényesítésére, s mint Temmel fogalmazott: ennek biztosítása fontosabb a piac számára mint a megszűnő adóhitel intézmény.

Az ígéretektől való visszalépés mellett abban az esetben, ha a napokban megszellőztetett módon történik meg az adóhitel eltörlése, nem egyszerűen az ösztönzés hiányával kapcsolatban merülhetnek fel kritikai észrevételek. A hitelt ugyanis a jelenlegi tervezet szerint vissza kell majd fizetni (a megelőző időszakokban egyébként az is szóba került, hogy ettől esetleg eltekintenek), ami pedig nagy valószínűséggel azzal jár majd együtt, hogy az ehhez szükséges forrást a piacon meglévő befektetésekből fogják kivonni. Ráadásul a konstrukcióból adódóan viszonylag gyorsan. Ha ugyanis valaki (a jelenlegi tervezet szerint) már az első évben, 2004-ben megteszi azt, csak a meglévő hitel 55 százalékát kell hogy befizesse. Számítani lehet tehát arra, hogy az így kivonuló tőke nagy része egyszerre hagyja el a piacot.

Az elképzelhető tételek becsléséhez szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Az adóhivatal az eddigi nyilatkozatok szerint októberig összegzi a meglévő adóhitel-állományt, amely 2001 végén 27 milliárd forint volt, a 2002. évi adóbevallásban pedig 2,1 milliárdos összegben szerepelt ez a tétel (VG, 2003. július 30., 1-9. oldal). Ahhoz, hogy legalább nagyságrendileg képet lehesen alkotni arról, milyen volumenben kell a meglévő eszközöket (a magánszemélyek megtakarítási szokásait ismerve elsősorban befektetési jegyeket) pénzzé tenni azért, hogy a hitel letudható legyen, az állomány pontos ismerete mellett becsülni kellene, mennyien élnének a lehető legrövidebb időn belüli "törlesztéssel", s tudni kellene, hogy e kör milyen egyéb adókedvezmény-igénybevételi lehetőséget használ majd ki. Ezen információk jelentős része nem igazán számszerűsíthető, támpontként ugyanis egyetlen adat ismert jelenleg: a költségvetés a megjelent hírek szerint 14 milliárd forintra számít e forrásból. Ez az összeg persze a tőkepiac méreteihez képest csekély. A tőzsdei kapita-lizáció 3 ezer milliárd forint feletti, a befektetési alapokban összesen mintegy 1200 milliárdnyi vagyon gyűlt fel. Nem kell tehát attól tartani, hogy egy azonnali kivonás bármilyen mértékben megrendítené a piacot. Mindössze az kifogásolható, amit a kormányzattal szemben a tőkepiac az elmúlt időszakokban - más és más tényezőkkel összefüggésben - is hangoztatott: az elvi megnyilvánulások és konkrét lépések között köszönő viszony sincs. A konkrét problémához kapcsolódóan pedig még az is megfogalmazódott a magánbefektetői vélemények során: ne kedvezményt adjon az állam a befektetések ösztönzéséhez, hanem inkább átgondolt, a meghirdetett célokkal harmonizáló, a tőkepiac kiszámítható fejlődését elősegítő gazdaságpolitikát folytasson.