Nem sokan értékelik a régi mesterek műveit

A téli aukciós szezonban a Mű-terem Galéria, jó ideje először, Kieselbach Tamáséval egyenlő nívójú anyagot vitt aukcióra - véli Einspach Gábor. Bár a hangsúlyok eddig is máshol voltak a két galériában, emlékezetes, hogy az őszi szezonban a Kieselbach kétszer magasabb összleütési eredményt ért el, ám ezúttal - ha nem is ilyen arányban - a Mű-Terem bizonyult jobbnak. Szükség is volt erre a sikerre, hiszen ennek érdekében a Mű-Terem szemmel láthatólag minden erőfeszítést megtett, minden tartalékát mozgósította.

A két vezető aukciósház eltérő stratégiát követett az ősz folyamán megrendezett kiállításai kapcsán - mutat rá az Artmagazin kiadója és főszerkesztője. A Mű-Terem vezetője, Virág Judit kifejezetten hazai magángyűjtemények anyagából válogatott ritkán vagy éppen soha nem látott remekműveket, ami kifejezetten sikeresnek tekinthető az árverésre beadott képek utánpótlásának biztosítása szempontjából. Ezzel szemben Kieselbach Tamás hatalmas vállalkozása, a Modern magyar festészet című album második kötete és az ahhoz kapcsolódó tárlat - legalábbis rövid távon - inkább szakmai, mint piaci szempontból jelentett kiemelkedő teljesítményt.

Einspach Gábor szerint a hazai piac tragikus torzulásának tekinthető, hogy a színvonalas régi festmények és szobrok iránt viszonylag csekély érdeklődés tapasztalható. Szűk az a gyűjtői réteg, amely komolyan hajlandó például középkori faszobrokra, vagy barokk festményekre licitálni. Ez világosan megmutatkozott a Nagyházi Galéria téli aukcióján, ahol a kalapács alá vitt tételek nagy része - köztük sok múzeumi színvonalú darab is - visszamaradt. Márpedig fontos lenne, hogy a magyarországi gyűjteményekben a régi művészet is jelentős anyaggal legyen képviselve; a második világháború előtt ez így volt, és szükség volna a háborúban elveszett vagy elpusztult állomány pótlására. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint egyébként a gyűjtők korlátozott érdeklődése mellett az is szerepet játszhatott a sovány eredményekben, hogy a Nagyházi Galéria túlságosan nagy számú, és így óhatatlanul felhígult anyagot árverezett. Ez a jelentős darabok esélyeit is csökkentette, hiszen sok gyűjtő nem tartotta olyan vonzónak az összképet, hogy részt vegyen az aukción - mutat rá Einspach Gábor.