Bécsbe tartanak a magyar kortárs galériák

2004. nyár. A viennAfair elhatározta: ideje, hogy Bázel, Berlin, Bologna, Glasgow, Köln és Zürich mellett Bécs is jelentékeny szerepet töltsön be a nemzetközi kortárs művészeti vásárok széles és nem kevésbé színes palettáján. A különböző ideológiájú, már jól bejáratott, elismert, nívós nemzetközi vásárok hosszú sora szinte egész évre betölti az effajta rendezvényeken megjelenő galériák éves naptárát. Minden galerista bőségesen válogathat a vásárok között, és szabadon választhatja ki saját galériája és művészei számára a leginkább megfelelőt. Egy ilyen intenzív és sűrű mezőnyben igazán nehéz valami újjal, valami frissel előállni. De Bécs ezt most mégis megkísérli. Az újdonság pedig mi vagyunk, mi, közép- és kelet-európaiak: a születőben lévő vásár ugyanis az "új Európa" művészetére szeretne épülni, azt kívánja elismertté, keresetté, vonzóvá tenni a nyugati és egyben a régión belüli gyűjtők, kereskedők, galeristák és művészettörténészek számára.

Ez a régió a mai napig nincs igazán képviselve a nyugat-európai művészeti vásárokon. Jó, ha a magyar galériák közül néhány évente egy-két alkalommal el tud jutni a nyugati műkereskedelmi élet főbb eseményeire. Ezeken a vásárokon pedig a többségben lévő nyugat-európai galériák mellett csupán mint kísérőjelenségek tudnak megjelenni a közép- és kelet-európai, így a magyar galériák is - állapítja meg Pilinger Erzsébet, a Knoll Galéria vezetője. Nem volt ez másként példának okáért a január 27. és 31. között Bolognában megrendezett Arte Fiera vásáron sem, ahol a magyar galériák közül csupán a Deák Erika és a Knoll Galéria szerepelt a több mint 150 nyugat-európai között. A nyugati vásárokon való komolyabb magyar részvétel akadálya elsősorban financiális. A magas részvételi díj, a standok bérleti díja, a műtárgy­ szállítási díj és a biztosítás akkora költséggel jár, hogy a magyar kortárs galériák többsége nem tudja megengedni magának a jelenlétet ezeken az eseményeken, amelyek pedig a magyar kortárs művészet és művészek népszerűsítését nagymértékben elősegíthetnék, és ezzel együtt kialakulhatna egy élénkebb művészeti kommunikáció és műkereskedelmi kapcsolat Magyarország és a nyugat-európai államok között. Állami támogatás szóba sem jöhet, lévén, hogy kereskedelmi galériákról van szó. Mégis, hogyan lehet elérni azt, hogy a kisebb költségvetésű közép- és kelet-európai galériák is nagyobb számban jelen lehessenek egy nyugati műkereskedelmi vásáron?

2004. ősz. Megszületett a koncepció. A Kunstmesse Wien 05 szervezői számára világossá vált, hogy Bécs csak azzal tud biztos helyet kivívni magának a nyugat-európai műkereskedelmi vásárok sorában, ha földrajzi fekvését kihasználva nyugat és kelet határán egy olyan vásárt hoz létre, amely e két régió közös találkozóhelye tud lenni. Ahol mind a két régió egyforma mértékben képviseltetheti magát. Ahol a cél Kelet-Közép-Európa felkarolása, de egyúttal Nyugat-Európa Bécsbe csábítása sem mellőzendő. A vásár művészeti vezetője, Gabriela Gantenbein belátta, azokat a feltételeket, amelyeket egy nyugat-európai galériával szemben támaszt, nem várhatja el a keletiektől. Mivel a vásár célja és lényege, hogy minél több közép- és kelet-európai ország vegyen részt a rendezvényen, bizonyos engedményeket kell adni az itteni galériáknak. Ez egyrészt jelenti a standok bérleti díjának csökkentését, illetve az eredetileg kötelező minimum 50 négyzetméteres bérlendő terület 25 négyzetméterre való csökkentését. Ezekkel a kedvezményekkel vehet részt a viennAfairen Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh-, Észt-, Horvát-, Lett-, Litvánia, Lengyel-, Magyar-, Orosz-, Törökország, Grúzia, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna. Magyarországot igazán erős csapat, az acb, a Deák Erika, a Knoll, a Várfok és a Vintage Galéria képviseli majd. A többiek távolmaradását az indokolja, hogy egy új vásárról van szó, amelynek még nincs biztos közönsége, illetve kérdéses, hogyan fogadják a nyugati gyűjtők, kereskedők a közép- és kelet-európai művészek munkáit. És mivel nem sok magyar galéria engedheti meg magának, hogy vállalja egy újonnan induló vásár kockázatait, ők egyelőre inkább választják a biztos vásárokat, aztán majd meglátják, mit hoz a jövő Bécsnek. Hiszen egy vásár alapja mindig a bizalom.

2005. január. Bécs reklámoz, hív, közönséget épít. Minden adott lesz áprilisra, hogy egy igazán sikeres vásárt tudhassanak magukénak osztrák szomszédaink. Ehhez már "csak" az kell, hogy a nyugati gyűjtők, kereskedők és szakemberek is nagy számban eljöjjenek Bécsbe, és felfedezzék térségünk gazdag kínálatát. És persze kellünk mi, magyarok, gyűjtők, potenciális gyűjtők, kereskedők, galeristák, üzletemberek, érdeklődők is. Bécs számít ránk... tehát ott a helyünk.