Lassult tavaly a hazai műkincspiac tempója

Ha alapvető vonásaiban nem is, intenzitását tekintve a hazai műkereskedelem 2004-es teljesítménye mindenképpen alulmaradt a megelőző évek eredményeihez viszonyítva. A helyzet komolyságát jelzi, hogy ez a megállapítás nemcsak a kevésbé divatos műfajokra, hanem a szektor húzóágazatának tekinthető festménypiacra is érvényes. Azok a problémák, melyek az egyes műtárgyágazatokat már az elmúlt néhány évben jellemezték, 2004-ben a festészetet is utolérték. A magyarországi műkereskedelem helyzetét tovább nehezíti, hogy egyre kevesebb a kvalitásos tárgy a galériákban és az aukciókon. Bár a nyugati piacok élénkülése mögött ma még nem áll érdemi gazdasági növekedés, csak reménykedni lehet abban, hogy ezek a kedvező folyamatok képesek lesznek a hazai romló tendenciát is megfordítani.



>> Festmények

A visszaesés az antik képek esetében volt a legszembetűnőbb. A Nagyházi téli árverésén felvonultatott kivételes - az átlagos hazai színvonalat messze meghaladó - anyag majdhogynem megbukott, az árverés kelendőségi aránya nem érte el az 50 százalékot. Az érdektelenség mértéke még azokat a szakértőket is meglepte, akik eddig az antik alkotások mérsékelt kelendőségét azok "divatjamúlt" voltával magyarázták. Ugyanez az érdektelenség jellemezte a Balaton utcai ház tavaszi nagyárverését is: bár az elkelt tárgyak körében a licitemelkedés rendszerint magas volt, a kelendőség aránya átlagosan alig érte el az 50 százalékot. Kétségtelen, hogy 2004 számtalan kiváló alkalmat biztosított az antik festményeket befektetési szándékkal vásárlók számára. Igaz azonban az is, hogy a hazai műkincsimport épp ezen a területen a legaktívabb, így a felértékelődés mértéke várhatóan itt lesz a legalacsonyabb - hacsak a nemzetközi piacon nem történik egy nagyobb árrobbanás az antik képek terén.

Nagyobb meglepetést jelentett az apadó érdeklődés a 20. századi klasszikusok kereskedelme terén. Míg tavaly megfért egymás mellett a két piacvezető 600 millió forint körüli eredménnyel záruló téli árverése, addig - a még kiegyensúlyozottnak mondható tavaszt követően - ősszel és télen szó szerint váltakozó eredmények születtek a Kieselbach és a Mű-Terem árverésein. A Kieselbach remek őszi sikerét (összleütés: 450 millió forint) egy közepes téli aukció követte, miközben a Mű-Terem őszi botlása után az év legsikeresebb aukciós eredményét tudta felmutatni decemberben (560 millió). A hullámzó eredmények sora alapvetően nem a kínálat felhígulásának rovására írható - ezt a két ház téli felhozatalának kvalitása ékesen cáfolta -, sokkal inkább tapasztalható egy józanabb, mérsékelt keresleti magatartás kialakulása. A gyűjtők inkább csak szemezgetnek, és - jó vételre várva - sokszor inkább a kivárás határozza meg stratégiájukat.

A festészet iránt érdeklődő gyűjtők kívánságlistáinak élén azonban továbbra is 20. századi klasszikusaink kiemelkedő alkotásai szerepelnek. Közülük elsősorban azoknak a festményeknek van nagy esélyük a legmagasabb licitek elérésére, melyek vagy festőjük népszerűsége miatt, vagy az adott mű, esetleg alkotó előfordulásának ritka volta miatt kiemelkedőek. Előbbire példa Rippl-Rónai József Anella és Lazarine virágok között című képének sikere (44 millió forint, Mű-Terem, tél), míg utóbbira a hazai aukciós festménykínálatban 1981 óta nem szerepelt Galimberti Sándor csendélete (37 millió, Mű-Terem, tél).

A kisebb galériák közül inkább azok tudtak jelentősebb eredményeket felmutatni, melyek képesek voltak komoly alkotásokkal közönségük elé lépni. Erre leginkább a november végén megrendezett Antik Enteriőrön volt lehetőségük, ahol a MissionArt, a Nemes, valamint az Erdész Galéria festészeti anyaga emelkedett ki a mezőnyből. A potenciális vásárlóréteg megnyerése terén ugyanakkor egyre élesebb a galériák versenyfutása. A Kieselbach biciklisfutár-akciója vagy éppen a Mű-Terem kétrészes, A magyar festészet rejtőzködő csodái című kiállítássorozata egyértelműen magán viseli a reklám minden jellegzetességét.

A kínálatok hígulása ellenére sajnos nem történt előrelépés a kortárs alkotások aukcionálása terén sem - többek között a nagyobb aukciósházak érdektelensége miatt nem vállalkoznak a magyarországi műkincspiac résztvevői a modernebb irányzatok felkarolására és népszerűsítésére. Tovább rontott a kortárs művészet helyzetén az is, hogy ősszel bezárta kapuit a MEO, sőt 2004-ben már nem rendezett önálló kortárs árverést a BÁV sem.



>> Grafikák

Egyedül talán a grafika tekinthető az év sikerműfajának, bár ezen a területen is csak a kiemelkedő kvalitás jelentett garanciát egy-egy elfogadható aukciós eredményre. Jól megfigyelhető ez az Arte és az Abigail 2004-es párharcában. Míg a Ferenczy utcában található galéria gondosan válogatott anyagának kelendőségi aránya 80 százalék körül mozgott, addig az Abigail túlnyomórészt a mennyiséget szem előtt tartó, nagyobb (rendszerint 300 feletti) tételszámot felvonultató kollekciói esetében ugyanez a mutató már csak 60 százalék körül mozgott. A grafika népszerűségének felfutását szeptemberben a BÁV, decemberben a Belvedere is próbálta meglovagolni - nem túl nagy sikerrel.



>> Műtárgyak

A műtárgyak terén ugyancsak a kivárás és a megfontoltság jellemezte a gyűjtők döntéseit - bár e műfajon belül ez a folyamat már évekkel ezelőtt kitapinthatóvá vált. Az 1990-es évek közepén oly nagy sikerű szőnyeg-, ezüst- és műtárgyárverések után mára jóval megfontoltabbá váltak a gyűjtők és érdeklődők. A "nagybevásárlások" korszaka után az ezredfordulótól kezdve már csak az igazán ritka különleges darabok iránt folyik ádáz küzdelem a BÁV, a Belvedere, a Nagyházi és a Polgár árverésein. A kvalitásos darabok iránti igény ezen a kategórián belül is jócskán fokozta a műkincsbehozatalt. Elsősorban értékes ezüst- és dísztárgyak, valamint Zsolnay-kerámiák érkeznek nagy számban hazánkba. A vevőkért és a beadókért folytatott kiélezett harcban ugyanakkor leszakadók is vannak: így például a Detre és Ferenczy egyes források szerint a jövő évtől profilt vált, festmények és műtárgyak helyett ajándéktárgyakra szakosodik.

A megújulásra törekvő BÁV 2004-ben - kihasználva megkurtított, de még létező országos hálózatát - vidéken próbálta bővíteni vásárlóközönségét. A vállalkozás hathatós sajtókampánnyal kiegészülve sikert hozott az aukciósháznak, így félévente Pécsett és Győrben rendez majd árveréseket a cég, a már megszokottá váló budapesti (Bécsi utcai és Szent István körúti) kamaraaukciók mellett. A nagyvállalat - amely a Lónyai utcából Budára, a Csalogány utcába helyezte át székhelyét, ám nagyárveréseit továbbra is a régi helyszínen rendezi - mellett a hazai aukciósházak között vidéken egyedül a Villás Galéria rendez sikeresnek mondható aukciókat 120 százalék körüli licitemelkedésekkel, amely egy közepes fővárosi műtárgyárverésnek felel meg. Sőt, 2004-ben a Villás kínálati skáláját is bővíteni tudta, vidéken egyedüliként bekapcsolódva az antikvár könyvek kereskedelmébe: az év folyamán a galéria két eredményes könyvárverést szervezett a cívisvárosban.

Az árverések mellett vidéken a műkereskedelmi vásárok szaporodása járul hozzá a piac fellendüléséhez. A legutóbbi példa erre az Antik Enteriőr soproni megfelelője, a november elején megrendezett nemzetközi, Harmónia című rendezvény, amelynek palettáján nem kizárólagosan műkincsek, hanem például borászat, gasztronómia is szerepelt, és már első nekifutásra is figyelemre méltó vállalkozásnak bizonyult.

2004-ben a műtárgy kategórián belül talán a néprajzi tárgyak szerepeltek a legsikeresebben. Ezt mutatja egyebek mellett, hogy a Nagyházi tavaszi néprajzi árverését követően a BÁV hasonló tematikájú árverése is sikerrel zárult a Lónyai utcában.



>> Ékszerek

Az ékszerek műfaján belül a Pless és Fox kivonulása óta - elsősorban bejáratott záloghálózata miatt - szinte egyeduralkodóvá vált BÁV 2004-es eredményei a korábbi évek sikereit tükrözték. Az elkövetkezőkben azonban erős konkurenciával kell számolnia majd a cégnek, hisz októberben a komoly nemzetközi műkereskedelmi múltú Dorotheum 75 százalékos tulajdonrészt vásárolt az Orex Óra- és Ékszer-kereskedelmi Vállalatban. A feltőkésített, mostanáig kizárólag új ékszerekkel foglalkozó cég az új tulajdonos érkeztével profilköreinek kiszélesítését is tervezi, melyben a zálog- és árverezési tevékenység is helyet kaphat.

Az ékszerpiac továbbra is a befektetési szándékú vásárlók kedvenc célpontja maradt. Az elmúlt évben a BÁV júniusi aukcióján beállított, tízmillió forintos leütési rekordon kívül is több kiemelkedő eredmény született. A Kinizsi utcai cég ugyanakkor, felismerve a profilbővítés lehetőségét, megkezdte a befektetési célú arany jegyzését, sőt a cég szolgáltatásként a megvásárolt aranytömbök őrzését is vállalja. A kezdeményezés hátterében egyrészt az év eleji nemesfémpiaci mozgások, valamint a dollár gyengülése, másrészt pedig a BÁV azon szándéka állt, hogy túladjon a zálogtevékenység során felhalmozott aranykészletén.



>> Könyvek és papírrégiségek

A Villás Galéria révén már érintett ágazat tavaly képes volt lépést tartani a grafika viszonylagosan jó teljesítményével. Ez a terület, a többek számára megfizethető grafikákhoz hasonlóan, inkább a értelmiségi középréteg köreiben élvez népszerűséget. Ezt bizonyítja az a tény, hogy míg a könyvárveréseken a közepes árfekvésű - 10 és 300 ezer forint közötti értékű - kötetek szinte korlátlan mennyiségben vevőre találnak, ezzel szemben a milliós kategóriába tartozó, már csak a tekintélyes gyűjtők által megfizethető ősnyomtatványok, kódexek iránt a Központi Antikvárium optimizmusa ellenére sem tapasztalható akkora érdeklődés, amekkorát a piacvezető antikvárium szakemberei várnának. A Központi tavaszi nagyárverésén felvonultatott több tucat igazi ritkaságából csak néhány példány talált gazdára, és - bár a tavaszi fiaskón a novemberi árverés sokat javított - az év legnagyobb sikereit a középkategóriás könyvek aukcionálásával foglalkozó Honterus árverései jelentették.