Költséges és kockázatos válaszút előtt a bankszektor

Szendrey Attila, a Deloitte Vállalati kockázatkezelési szolgáltatások üzletágának szenior menedzsere szerint sok bank a kiugró egyszeri költségek miatt halogatja már évtizedek óta a lépést, és fejleszti inkább apránként, utólagos javításokkal, eseti bővítésekkel belső rendszerét. A

Az így létrejött bonyolult, gyakran átláthatatlan informatikai „szövet” fenntartása – és működésben tartása - ugyanakkor ma már a legtöbb piaci szereplő megítélése szerint túlságosan kockázatos, és főleg meglehetősen drága. Az ügyfelekért az újabb és újabb banki szolgáltatások bevezetésével vívott versenyben pedig a tisztes korba lépett, 70-es, 80-as években létrehozott számítástechnikai rendszerek messze nem nyújtanak olyan rugalmas alternatívát, mint mai követőik.

A bankszektor szereplői felismerték, hogy a cselekvés, vagyis a központi IT-rendszer cseréje ma már jóval kisebb anyagi ráfordítást és kockázatot jelenthet a számukra, mint továbbra sem tenni semmit, és kitartani a több évtizede toldozgatott banki informatikai rendszereknél. – tette hozzá a Deloitte szakértője. Több, megváltozott külső elvárás is szerepet játszik abban, hogy a bankoknak előbb-utóbb fontolóra kell venniük ezt a komoly lépést.

Az egyik a szigorodó szabályozási környezet, ami kiegészülhet a pénzmosás elleni harcban elvárt segítséggel, európai bankok esetében pedig az egységes Euro-zóna peremfeltételeivel is. A bankoknak komplex jelentési kötelezettségeik mellett a pénzügyi folyamatok hátterét biztosító központi IT-rendszer megfelelő, integrált működését is garantálniuk kell – monda Szendrey. Egy másik jelentős elvárást maga a piac generál – a folyamatos verseny ugyanis szinte belekényszeríti a hitelintézeteket abba, hogy időről időre mind megújuló termékekkel és szolgáltatásokkal forduljanak az ügyfelek felé. Ez általában a központi IT-rendszer speciális, eseti bővítését is maga után vonja, a funkciók újrahangolását követeli a szakemberektől, miközben a legfőbb, ám sokszor nehezen teljesíthető elvárás az marad, hogy az új komponensek tökéletes egységet alkossanak a már meglévő infrastruktúrával.

A Deloitte szakértője elmondta, ha a bank már döntött a rendszer megújítása mellett, a csere tervezését két kérdéskör mentén kell megkezdenie. Az első, hogy saját erőforrásaira támaszkodva, maga fejleszti új rendszerét, ahogyan az évtizedeken át jellemző volt a piacra, vagy megbíz egy külső szolgáltatót, amely a vásárolt infrastruktúrát saját fejlesztésű szoftverekkel és egyéb, a hatékony felhasználást segítő eszközökkel igyekszik a hitelintézet egyéni elvárásaihoz hangolni.

Szendrey Attila kiemelte: Láthatóan erősödnek az erre szakosodott szolgáltatók, hiszen egy 2004-ben készült statisztika szerint az 1999 óta eltelt időszakban több mint 15 százalékkal (91-rőll 75-re) csökkent azoknak a bankoknak az aránya, amelyek saját tervezésű és fejlesztésű IT-rendszerükre bízták a banki működés kiszolgálását, de ez a tendencia az utóbbi négy évben is megmaradt. Mindezt feltehetően a bankoknak az a felismerése vezérli, hogy hosszú távon az új szolgáltatásaikhoz szükséges IT-fejlesztéseket sem a megfelelő tempóban, sem pedig az elvárt költséghatékonysággal nem lesznek képesek teljesíteni – véli a Deloitte szakértője. Hozzátette: nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a bankok IT-ráfordításainak közel 80 százalékát a központi rendszer üzemeltetése és karbantartása emészti fel, vagyis ezen a területen jó eséllyel lehet lefaragni a máig tetemes költésekből.