A japán csodafegyverhez nyúlna a Bank of England

A nulla százalékig – az elméleti abszurditás határáig – ugyan még lenne némi mozgástér, de mi van akkor, ha minimális, vagy jelképes kamatszint mellett sem élénkül a konjunktúra, az árszínvonal változása pedig negatívba csúszik át? Ez utóbbira márpedig van elég esély, mert a nyersanyag- és energiaárak szabadesésben vannak.

A munkanélküliség terjedése visszafogja a béremelkedést, a keresletcsökkenés az árszínvonalat, a készleteket pedig – a termelők és a kereskedők súlyosbodó pénzügyi helyzete miatt – áron alul is likvidálni kell. Ha ebből – mint annak egyre több elemző hangot ad – defláció kerekedne ki, akkor már csak egy eszköz marad hátra: a „quantitative easing”.

A londoni Telegraph értesülései szerint a Bank of England éppen ilyen tervekkel foglalkozik, a lap közgazdász-szakírója ráadásul tudni véli, hogy az elképzelés – kiélezett helyzetben – az Európai Központi Bank stábjától sem lenne idegen.

A „quantitative easing” eljárás az utóbbi évtizedfordulón, a Japánban folytatott gazdaságélénkítő kísérletek kapcsán vált ismertté. Mint maga az elnevezés jelzi, monetáris könnyítésről van szó, amelyben mindazonáltal vannak szokatlan elemek.

A módszer lényegét a következő oldalon olvashatja el. Klikk!

A módszer egyrészt abból áll, hogy a kereskedelmi bankokat először felduzzasztják likviditással, amiben még nincs sok újdonság, ráadásul előfordulhat, hogy a termelő és a szolgáltató szféra irányába folyó hitelezés ezután sem indul be.

Másrészt Japánban a 90-es évek végétől a központi bank elkezdett inkurrens aktívákat felvásárolni, amit ott nagyrészt a bankok befulladt ingatlanhiteleinek átvétele formájában hajtottak végre. Ennek ott különösebb akadály nem volt, mert a gazdaságot tartósan fenyegette a defláció, az árszínvonal szándékolt megemeléséhez – és mellesleg a gazdaság élénkítéséhez – pedig a nulla százalék közelébe levitt jegybanki alapkamatok hatástalanok voltak, ráadásul a gazdaság ott már a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója óta hol stagnált, hol recesszióban volt.

A 2001 és 2006 közötti miniszterelnök – Yinichiro Koizumi – stábjának ez volt a nagy trükkje, amivel sikerült kihozni a gazdaságot az évtizedes pangásból, sikerült némi inflációt gerjeszteni, és a mostani pénzügyi válság előtt volt gazdasági növekedés Japánban, ha nem is fergeteges. A londoni Telegraph értesülései szerint a Bank of England valamiféle hasonló eljárásra készül, ha erről a kormánnyal is sikerül megállapodni.

A terv szerint – mint a lap írja – központi bank először is „telepumpálná extra cash-sel” a kereskedelmi bankokat, utána pedig közvetlenül venne át állampapírokat, sőt kereskedelmi aktívákat is. Szükség esetén a program akár heteken belül indulhatna. Bár jelenhetnének némi akadályt az Európai Uniónak a költségvetési és makrogazdasági politikára vonatkozó előírásai, a többi tagállamban is egyre több célzott támogatási programmal állnak elő, és Brüsszel szemlátomást nem avatkozi közbe.

A „quantitative easing” alkalmazásának azonban Nagy-Britannia számára lennének súlyos kockázatai. A lépést ottani elemzők egyértelműen féktelen pénzteremtési kísérletnek minősítik, ami iszonyatos erővel rendítheti meg az ország külgazdasági egyensúlyát. A létrehozott többlet-likviditás jelentős része ugyanis az importban csapódna le, az ország gazdaságát ugyanis nem lehet elszigetelni a nagyvilágtól, az EU-tól pedig különösen nem. A „quantitative easing” tehát a brit gazdaság számára nem lenne ugyanúgy alkalmazható, mint annak idején Japánban, ahol az eljárás mögött ott állt egy, agresszív exportkampányra kész, erőteljes feldolgozóipari potenciál.