Alaposan felkorbácsolta az indulatokat Norman Rosenthal brit művészettörténész azon kijelentésével, hogy véget kellene vetni a második világháború alatt és előtt a nemzetiszocialisták által elbitorolt műtárgyak visszaszolgáltatásának. A kérdésnek akkora jelentőséget tulajdonítottak Németországban, hogy nemrég maga Bernd Neumann kulturális miniszter sietett egyértelművé tenni: Berlin tudatában van morális felelősségének, és továbbra is kitart a holokauszt áldozataitól elrabolt, majd a háború után közgyűjteményekbe került műkincsek visszaszolgáltatása mellett.
Az apai ágon németországi, anyairól pedig Pozsony környéki zsidó felmenőkkel rendelkező Rosenthal, aki a londoni Royal Academy egykori kurátoraként meghatározó befolyással volt a brit művészeti életre, először a The Art Newspaperben fejtette ki véleményét tavaly novemberben, majd nemrég a Der Spiegelnek adott interjúban megismételte azt. A nemzetközileg nagy szaktekintélynek örvendő Rosenthal több érvet is felhozott a sokak által botrányosnak titulált kijelentése védelmében.
A holokauszt által a családja révén személyesen érintett művészettörténész szerint a mű-kincs-restitúció nem teheti meg nem történtté a borzalmakat. Ezenfelül a legtöbb esetben már csak az áldozatok gyerekei vagy unokái kaphatják vissza az elrabolt tárgyakat, és több örökös esetén azokat általában azonnal pénzzé teszik, s ennek leginkább az ügyvédek örülnek. A Rosenthal által „dögkeselyűknek” nevezett ügyvédek sokszor az eladási ár 50 százalékát vagy még többet is elkérnek az örökösöktől a sikeres visszaszerzés fejében. Ahogy a Der Spiegelnek fogalmazott: a műkincspiaci árak utóbbi években tapasztalt szárnyalása sok restitúcióval foglalkozó szakemberben felébresztette a kapzsiságot, és ez újabb és újabb ügyek erőltetett feltárására indítja őket. Különösen vonzó precedens lehet a vállalkozó kedvű jogászok számára Gustav Klimt Adele Bloch-Bauer I. című képének visszaszolgáltatása, amelyet azután 135 millió dollárért vásárolt meg az örökösöktől Ronald Lauder New York-i gyűjtő.
A Royal Academy egykori munkatársaként Rosenthal azt is nehezményezi, hogy a közgyűjteményekből magánkézbe visszakerülő darabok sokszor teljesen hozzáférhetetlenekké válnak a nagyközönség számára. Éppen ezért a heves tiltakozások mellett több nagy londoni és New York-i múzeum vezetője is üdvözölte a szakember kiállását.
Rosenthal szerint az is problematikus, hol lehet meghúzni a határt történelem és meghoszszabbított jelen között. Ennek kapcsán rámutat, hogy Napóleon hadjáratai alatt a francia csapatok által, vagy az orosz forradalom alatt a bolsevikok által „öszszegyűjtött” és jelenleg nagy nemzeti gyűjteményekben található műkincsek visszaszolgáltatása senkinek nem jut eszébe.
A restitúcióval kapcsolatos tudományos és jogi munka az 1998-as washingtoni nyilatkozat óta gőzerővel folyik. Újabb és újabb tanulmányok jelennek meg az elrabolt műkincsekkel kapcsolatosan, és egyre több eljárás indul. Kérdéses származású műtárgyból nincs hiány a világ múzeumaiban. A múlt héten például éppen Ausztriában került pont egy közel négyéves vita végére, amikor Linz polgármestere bejelentette, a város vissza kívánja szolgáltatni Gustav Klimt Ria Munk című, 15 millió euró értékűre becsült képét a második világháború alatt koncentrációs táborba hurcolt tulajdonos örököseinek.
Hazánkban a Herzog-örökösök pere volt az egyik legnagyobb figyelemmel kísért ügy az utóbbi években. A híres műgyűjtő, Herzog Mór Lipót unokája, az USA-ban élő Martha Nierenberg tíz nagy értékű festményt követelt vissza a magyar államtól. A 2005 decemberében kelt nem jogerős ítélet szerint csupán egy El Greco-képet kaphatott volna vissza, de ez ellen mindkét fél fellebbezett. Tavaly áprilisban aztán a Fővárosi Ítélőtábla jogerőre emelkedett döntésében az 1973-as magyar–amerikai vagyonjogi szerződésre hivatkozva utasította vissza a követelést. Az örökös jogi képviselői szerint ugyanakkor ez az egyezmény nem vonatkozik a műkincsekre, így az ügyben nemzetközi fórumon próbálnak jogorvoslatot szerezni. A per jelentőségét jól érzékelteti, hogy Hillary Clinton – még a demokrata elnökjelöltségért folyó verseny idején – levélben kérte Göncz Kinga akkori külügyminisztertől a képek viszszaszolgáltatását, akár az ítélőtábla döntésétől függetlenül is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.