Nagyházi: tájképek és céhemlékek

Változatos néprajzi és bútorkínálattal, valamint viszonylag alacsony árkategóriájú festményekkel, grafikákkal és kisplasztikákkal rukkol elő idei első árverésein a Nagyházi Galéria. Tavaly a hasonló áprilisi aukciók előtt egy nagy tételszámú, vegyes profilú variaárverést is szervezett a cég, ám most a bizonytalan piaci helyzetben ez aligha látszott követendő példának. (A kisebb értékű tárgyak piacának gyengülését jelzi egyebek mellett az is, hogy az elmúlt években meglehetősen aktív Dunaparti Aukciósház most felhagyott a kamaraárverések szervezésével.)

A kedden kalapács alá kerülő képzőművészeti anyagban zömmel százezer forint körüli árfekvésű tájakat, csendéleteket, életképeket találunk a 19. század végéről és a huszadik század első feléből. A mezőnyből érdemes kiemelni Tibor Ernő Bretagne-i kikötői jelenetét (167. tétel, 130 ezer forint), Mácsai István Udvar télen című temperaképét (188., 160 ezer), Jándi Dávid, Szobotka Imre és Ruzicskay György grafikáit, Háry Gyula festményeit, Barta István akvarelljeit. A legmagasabb, 340 ezer forintos kikiáltási árról Tornyai János Alkonyi tája indul (143.).

Szerdán 17 órától a Nagyházi specialitásának számító néprajzi tárgyakkal indul az árverés. A mintegy két és fél száz tárgy nagyobb része fazekasmunka: 19. századi tordai, székely- és szászföldi tányérok, bokályok követik egymást általában néhány tízezer forintos kikiáltási árról, de néhány felvidéki, alföldi vagy éppen jellegzetes zöld-barna-sárga mintájú hucul edényre is licitálhatunk. Az alföldi kerámiák között szép sorozatot találunk pálinkásbutellákból, és a legmagasabb árú feliratos céhkorsó (167., 380 ezer) is alföldi, hódmezővásárhelyi munka. A néprajzi kínálatban szépen faragott vagy spanyolozott borotvatokokat, kovácsoltvas szerszámokat, fa és márvány kenyérpecsételőket, hímzéseket, üvegeket, faragott vagy festett bútorokat és jó néhány Mária-faragványt is találunk. A különlegességek között említhetünk egy 1646-os évszámot viselő, tömör diófa céhládát (246., 200 ezer), amelynek zárszerkezete ugyan hiányzik, de egyéb vasalásai hűen tanúskodnak a korabeli lakatosok szaktudásáról és a késői manierizmusban gyökerező stílusérzékéről.

A 260–360. számmal következő polgári-úri bútoranyagban is találunk egy ritkaságnak számító ládát. Egy nagyméretű, 18. század eleji spanyol kelengyeládáról van szó (264., 320 ezer), amelynek paliszander és tölgyfa felületét gazdag és súlyos vasalás borítja. Egyébként megtaláljuk a Nagyházinál megszokott összes bútorstílust és -típust: barokk írószekretert, copf komódot, biedermeier szekrényt, historizáló szalonbútort, neobarokk tükröt, szecessziós könyvszekrényt. A legdrágább tételek közé tartozik egy márványintarziás tetejű, 19. századi olasz tálalószekrény (289., 3 millió) és egy 1910 körül készült, működőképes zeneszekrény, amely szerepelt a Nagytétényi Kastélymúzeum 2004-es kiállításán (312., 2 millió). Az aukciót záró néhány tucat szőnyeg között inkább érdekességeket – például szumák szőtteseket – találunk, semmint igazán reprezentatív darabokat.