Városok, tájak, otthonok

Ha ma Budapesten kortárs kiállításnéző körútra indulunk, olyan érzésünk támadhat, hogy a művészek – vagy a galériák? – egy közös koncepciót, a város tematikáját körbejáró, de egyéni nézőpontú és hangvételű munkáikat akarják egymás mellé sorakoztatni. Budapest, a nagyváros különböző szerepeket ölt magára: nyilvános tér, köztér, táj, otthon.

A Knoll Galéria jelenlegi, Nemes Csaba munkáit bemutató kiállítása két részből áll: április 23-ig a művész Puhányok című filmjét, április 24.–május 23. között pedig festményeit lehet megtekinteni. A médiából származó romantikus kliséken alapuló film a nyilvános tér, a reprezentáció, a szerepvállalás, a média komplex viszonyának kérdését járja körül. A festmények „szereplői” társadalmi-politikai kérdéseket felvető épületek és tüntetéseken részt vevő alakok. A köztér és médiatér kölcsönhatását különösen a Mindennap 56 című festménysorozat mutatja be. Olyan jeleneteket ábrázol, amelyekben a tüntetéseken használt identitásjelek mindennapi használati tárgyakként jelennek meg.

A Molnár Ani Galéria Várostájak című tárlatán kiállított művek a város és a táj kapcsolatának lehetséges formáit mutatják be. A tíz kiállító által tíz különböző látásmódot ismerhetünk meg, a harmónia és a diszharmónia, az állandóság és a folyamatos változékonyság, a természetesség és a mesterséges, teremtett világ egyaránt megjelenik. Az április 17-ig nyitva tartó kiállításon többek között Cseke Szilárd, Jakatics-Szabó Veronika és Nemere Réka munkái láthatók.

Intimebb szférát, az otthonát mutatja meg Horváth Dániel, akinek a Nextart Galériában nyílt kiállítása. Véleménye szerint az otthon a lélek szimbóluma, így, ha vendéget várunk, „ne poroljuk le a polcokat, ne porszívózzuk ki a sarkokat, ne mosogassuk el a felgyűlt mosatlant, hanem legyünk büszkék minden egyes szegletére otthonunknak”. S ha másnak az otthonába megyünk vendégségbe, akkor „becsüljük meg a nyitott ajtókat, nézzünk körül, s ha nem tetszik, amit látunk, köszönjük meg a lehetőséget, ha viszont megérint egy illat, egy hang, a látvány egy darabja, akkor maradjunk még, látogassunk máskor is vissza”. Még néhány napig, április 10-ig élhetünk a fiatal festő vendégszeretetével.

A személyesség, az egyediség kérdései (is) foglalkoztatják Sinkovics Edét, akinek új festményeit a Magyar Műhely Galériában lehet megtekinteni. A Kínába látogató és ott a környezetéről fényképeket készítő művész egy kínai festővel festette meg saját fotói alapján a képeket. Sinkovics ezután belefestett a kínai festő munkáiba, így téve azokat eredeti Sinkovics-művekké. A festő ezzel a számunkra meglepő „remake” technikával valójában a középkori festőműhelyek munkamódszerét idézi fel, illetve utal a globalizáció egyre hangsúlyosabb szerepére is.

Ugyancsak fotók, ám jelen esetben talált fotók alapján készültek azok a festmények, amelyek Rádai Andrea Souvenir című tárlatán láthatók a Ráday utcai Apropodium Galériában. S a Ráday utcában maradva: a 2B Galéria A part alatt című kiállításán Hajagos Andrea, Tandori Dezső és Várnagy Tibor munkái tekinthetők meg. Hajagos talált (vagy használtruha-kereskedésben vásárolt) játék állatokat újít fel, és formál félig állati, félig emberi karakterré. Tandoritól egy 2008-ban készült rajzciklus, Várnagytól pedig rajztáblákba festett-faragott napocskák és bolygók láthatók.

Távoli, valóságos tájra, a portugáliai Glória do Ribatejóra repít bennünket Csoszó Gabriella legújabb fotósorozata. A fényképek a volt Szabad Európa Rádió legnagyobb európai átjátszóállomásán készültek 2008 nyarán, a terület végleges felszámolása előtt.

A Dovin Galéria Társunk az alak című kiállítássorozata keretében Kovách Gergő szobrait lehet megtekinteni. Kovách részt vesz a Vízivárosi Galéria Play Art 2 című csoportos tárlatán is, ahol az övén kívül többek között Borsos Róbert, Csörgő Attila, drMáriás és Zsemlye Ildikó munkái szerepelnek.