Ha ma Budapesten kortárs kiállításnéző körútra indulunk, olyan érzésünk támadhat, hogy a művészek – vagy a galériák? – egy közös koncepciót, a város tematikáját körbejáró, de egyéni nézőpontú és hangvételű munkáikat akarják egymás mellé sorakoztatni. Budapest, a nagyváros különböző szerepeket ölt magára: nyilvános tér, köztér, táj, otthon.
A Knoll Galéria jelenlegi, Nemes Csaba munkáit bemutató kiállítása két részből áll: április 23-ig a művész Puhányok című filmjét, április 24.–május 23. között pedig festményeit lehet megtekinteni. A médiából származó romantikus kliséken alapuló film a nyilvános tér, a reprezentáció, a szerepvállalás, a média komplex viszonyának kérdését járja körül. A festmények „szereplői” társadalmi-politikai kérdéseket felvető épületek és tüntetéseken részt vevő alakok. A köztér és médiatér kölcsönhatását különösen a Mindennap 56 című festménysorozat mutatja be. Olyan jeleneteket ábrázol, amelyekben a tüntetéseken használt identitásjelek mindennapi használati tárgyakként jelennek meg.
A Molnár Ani Galéria Várostájak című tárlatán kiállított művek a város és a táj kapcsolatának lehetséges formáit mutatják be. A tíz kiállító által tíz különböző látásmódot ismerhetünk meg, a harmónia és a diszharmónia, az állandóság és a folyamatos változékonyság, a természetesség és a mesterséges, teremtett világ egyaránt megjelenik. Az április 17-ig nyitva tartó kiállításon többek között Cseke Szilárd, Jakatics-Szabó Veronika és Nemere Réka munkái láthatók.
Intimebb szférát, az otthonát mutatja meg Horváth Dániel, akinek a Nextart Galériában nyílt kiállítása. Véleménye szerint az otthon a lélek szimbóluma, így, ha vendéget várunk, „ne poroljuk le a polcokat, ne porszívózzuk ki a sarkokat, ne mosogassuk el a felgyűlt mosatlant, hanem legyünk büszkék minden egyes szegletére otthonunknak”. S ha másnak az otthonába megyünk vendégségbe, akkor „becsüljük meg a nyitott ajtókat, nézzünk körül, s ha nem tetszik, amit látunk, köszönjük meg a lehetőséget, ha viszont megérint egy illat, egy hang, a látvány egy darabja, akkor maradjunk még, látogassunk máskor is vissza”. Még néhány napig, április 10-ig élhetünk a fiatal festő vendégszeretetével.
A személyesség, az egyediség kérdései (is) foglalkoztatják Sinkovics Edét, akinek új festményeit a Magyar Műhely Galériában lehet megtekinteni. A Kínába látogató és ott a környezetéről fényképeket készítő művész egy kínai festővel festette meg saját fotói alapján a képeket. Sinkovics ezután belefestett a kínai festő munkáiba, így téve azokat eredeti Sinkovics-művekké. A festő ezzel a számunkra meglepő „remake” technikával valójában a középkori festőműhelyek munkamódszerét idézi fel, illetve utal a globalizáció egyre hangsúlyosabb szerepére is.
Ugyancsak fotók, ám jelen esetben talált fotók alapján készültek azok a festmények, amelyek Rádai Andrea Souvenir című tárlatán láthatók a Ráday utcai Apropodium Galériában. S a Ráday utcában maradva: a 2B Galéria A part alatt című kiállításán Hajagos Andrea, Tandori Dezső és Várnagy Tibor munkái tekinthetők meg. Hajagos talált (vagy használtruha-kereskedésben vásárolt) játék állatokat újít fel, és formál félig állati, félig emberi karakterré. Tandoritól egy 2008-ban készült rajzciklus, Várnagytól pedig rajztáblákba festett-faragott napocskák és bolygók láthatók.
Távoli, valóságos tájra, a portugáliai Glória do Ribatejóra repít bennünket Csoszó Gabriella legújabb fotósorozata. A fényképek a volt Szabad Európa Rádió legnagyobb európai átjátszóállomásán készültek 2008 nyarán, a terület végleges felszámolása előtt.
A Dovin Galéria Társunk az alak című kiállítássorozata keretében Kovách Gergő szobrait lehet megtekinteni. Kovách részt vesz a Vízivárosi Galéria Play Art 2 című csoportos tárlatán is, ahol az övén kívül többek között Borsos Róbert, Csörgő Attila, drMáriás és Zsemlye Ildikó munkái szerepelnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.