Az 1 és 2 forintosok kivonása nem okozott drágulást

A legkisebb címletű 1 és 2 forintos érmék kivonásának hátterében az állt, hogy az érmék vásárlóértéke az elmúlt évek során olyannyira lecsökkent, hogy az emberek hosszabb idő óta egyre kevésbé használták vásárlásaik során - jelezte az MNB szakértője.

Érdekességként hozzátette, hogy egy egységet érő 1 forintos a forint 1946-ban történő bevezetésekor még 100 egységet ért, 1990-re azonban már elvesztette vásárlóértékének 90 százalékát.

A készpénzben történő fizetés után visszajáró 1 és 2 forintos érméket a vásárlók nehéz kezelhetőségük (méretük, súlyuk) és alacsony vásárlóértékük miatt nem hozták újra forgalomba.

Az 1 és 2 forintos érméket az áru- és italautomaták többsége nem fogadta el, így ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy a kis címleteket az emberek nem használták. A gyártott érmék mindinkább "egyszer használatossá" váltak, a jegybankból kikerülve az első fizetési tranzakciót követően túlnyomó részük pénztárcákban, perselyekben gyűlt vagy elkallódott, elveszett.

Az 1 és 2 forintos érmék bevonásáról szóló döntés meghozatalakor az érmék gyártási költsége 5-6-szorosa volt a névértéküknek, mégsem ez volt a döntő indoka a bevonásnak, hanem az, hogy nem vettek részt aktívan a készpénzforgalomban.

Leszkó Erika megállapította, hogy az 1 és 2 forintosok forgalomban tartásának társadalmi költségei jóval meghaladták az MNB-nél jelentkező, évi közel 1,5 milliárd forintra tehető gyártási, raktározási, szállítási, feldolgozási költségeket. A bevonás miatti költségmegtakarítás nagyobb része ered abból, hogy a kereskedelemben, bankfiókokban, postákon nem merülnek fel a kis címletű érmék szállításával, tárolásával, feldolgozásával (számolás, rolnizás, csomagolás) kapcsolatos költségek. Ezek a jegybankon kívül eső költségek összességében 2-2,5 milliárd forintot tehettek ki éves szinten.

A kereskedők az 1 és 2 forintos érmék bevonása miatt nem árazták át az árucikkeket (ez egyébként hatalmas költséget jelentett volna), hanem a kerekítési törvény előírásai szerint csak az áruk fizetendő végösszegét kerekítették, ami így nem okozott áremelkedést - magyarázta az MNB kutatója.

Az 1 és 2 forintoshoz hasonló folyamat zajlik az 1 és 1 eurócentesekkel. Az 1 és 2 eurócentes érmék vásárlóereje az európai árszínvonal mellett meglehetősen alacsony, az emberek egyre kevésbé használják fizetéseik során, a pénztárcáikból rendszeresen kiürített kis címletű érmék nem kerülnek vissza az aktív készpénzforgalomba. Ezzel magyarázható, hogy Finnországban és Hollandiában már kivonták a két pénzérmét és áttértek a kerekítésre.

Leszkó Erika véleménye szerint a két eurózónabeli ország gyakorlatának fontos tanulsága, hogy a nemzeti érméikkel kapcsolatos kerekítés során nyert korábbi kedvező tapasztalatok nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ne okozzon gondot a gazdaságban az 1 és 2 centesek használatának mellőzése, illetve a kerekítéssel egyszerűbbé, gyorsabbá váló fizetési forgalomból mindkét oldal, vásárló és eladó, egyaránt profitáljon.

Az MNB-szemle most megjelent valamennyi cikke letölthető a Magyar Nemzeti Bank honlapján.