A válság után véget érhet a dollár uralma

A lap szerzője nem kevesebbet állít, mint azt, hogy immár az Öböl-menti államok is csatlakoznak a dollár trónfosztását célzó kampányhoz, amelynek nyomán az USA valutája fokozatosan háttérbe szorulna az olajkereskedelem elszámolásában eddig fenntartott – csaknem kizárólagos – szerepéből.

A cikk hatására egyszerre bolydult fel a nyersanyagok, az energiahordozók, a valuták és az arany piaca. A londoni lapnak Közel- és a Közép-Kelet kérdéseiben jártas szerzője – Robert Fisk – bizonyosan nem sejtette, hogy az írásával mekkora vihart kavar.

Az interneten már hetek óta folyó találgatásokat a – nemzetközi sajtó főáramlatához tartozó – Independent lapjaira emelve, részletesen elemezte, hogy milyen változásokat hozna, ha az Öböl-menti államok és a feljövő országok egyszerre kezdenék kiszorítani a dollárt az olaj árképzéséből és fizetési forgalmából. Bár az értesülések pontosságát utóbb Szaúd-Arábia cáfolta, a felröppentett hírek mégis beleívódtak a politikai-üzleti köztudatba.

A kételyeket tovább fokozta, hogy a G-7 csoport legutóbbi tanácskozásáról kiadott közlemény – tudomást sem véve a, már hetek óta fortyogó valutapiacok fejleményeiről – csak lapos általánosságokban beszélt, stabilitás megőrzéséről.

 Az Independent szerzője térségbeli és a távol-keleti forrásokra hivatkozva támasztotta alá az amerikai fizetőeszköz tervezett trónfosztásával kapcsolatos értesüléseit, amelyek hihetőségét csak fokozta, hogy a hatalmas fizetési többleteket, és nagy összegű dollár-tartalékokat felhalmozó államok (mindenek előtt Kína és Oroszország) már hónapokkal ezelőtt feszegetni kezdte, a jelenlegi tartalékvaluta-rendszer célszerűségét.

Peking, Moszkva és egy sor más ország, súlyos kockázatokat látott a saját, felhalmozott tartalékaira nézve abban, ha az USA nyakló nélküli pénzteremtéssel próbálná meg elinflálni a vele szemben fennálló, hatalmas követeléseket.

A – még az év első felében közzétett – tézisek szerint az ellenőrizhetetlen összegekben kibocsátott dollár helyett, a jövőben az IMF likviditásteremtő mechanizmusát kellene igénybe venni egy új, globális tartalékvaluta kibocsátására és gondozására. Az akkori felvetések sorában az is felbukkant, hogy a jövőben az aranynak nagyobb szerepet kellene juttatni a tartalékok értékállóságának szavatolásában.

A felhalmozódott problémák súlyát és destabilizáló hatását jól jelzik az olaj dollárban fizetésével kapcsolatos hírek, amelyek kisebbfajta piaci földindulást váltottak ki a nemzetközi pénzügyi központokban. A kérdésről mégis gyanúsan mély hallgatás tapasztalható. Mint a Le Monde az utóbbi hetek (G-20, G-7) tanácskozásait összegezve megállapítja, a résztvevők a mégoly szembeötlő ügyeket is túl kényesnek találták ahhoz, hogy a napirendre tűzésüket engedélyezzék.

Ehelyett viszont vitát nyitottak a szavazati arányok újraelosztásáról, aminek folytán mind a feltörekvő államok, mind szegény országok nagyobb beleszólást kapnának a döntéshozatalban. Az IMF esetében 5-7 százalékos, a Világbanknál 3-6 százalékos mértékben tervezett, későbbi szavazatiarány-eltolás ugyan nem elhanyagolható, a piacokat azonban az azonnali beavatkozást igénylő problémák foglalkoztatják.

A dollár fenyegető értékvesztése az USA fejlett partnerországaiban az – éppen csak éledező – konjunktúrát törheti meg: az ázsiai térség, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, valutája erőteljesen felértékelődött, az euró az idei csúcsszintjének közelébe jutott a dollárral szemben.

Ez utóbbival kapcsolatban a Le Monde idézi a Goldman Sachs közgazdászának számításait, amelyek szerint az EU egységes valutájának 10 százalékos felértékelődése 1 százaléknyit vinne el a potenciális növekedésből, ami elég lenne ahhoz, hogy a legtöbb tagországban közömbösítve legyen 2010-re várt fellendülés.