Cáfolja Orbánt a Pénztárszövetség - mínusz 140 ezer fejenként

Visszautasítja Orbán Viktor miniszterelnök magánnyugdíj-pénztárakra vonatkozó, a tényleges helyzetet semmilyen formában nem tükröző kijelentéseit a Stabilitás Pénztárszövetség. A pénztárak 100 százalékát tömörítő szakmai szervezet szerint mindez csak arra szolgál, hogy elterelje az emberek figyelmét arról: az Országgyűlés által szerdán tárgyalandó törvénytervezetben nyoma sincs annak, hogy 3 millió pénztártagot az állam később bármi módon kompenzálná azért, mert 2011. december 31-ig havonta átlagosan 10 ezer forint nyugdíjcélú megtakarítást kényszerülnek átirányítani a központi költségvetésbe.

A törvénytervezet indoklása szerint az idei évi 3,8%-os hiánycél tartása csak kormányzati intézkedések révén lehetséges. Mivel a kormány ezt a lakosság életszínvonalának csökkentése nélkül kívánja elérni, olyan megoldásokat kell találni, amelyek mindkét céllal összhangban vannak. A javasolt intézkedés javítja a költségvetés pénzforgalmi és ESA-hiányát, és nem jár az életszínvonal csökkenésével, továbbá nem okoz érdemi adminisztrációs tehernövekedést. 

Kérdés, hogy EU elfogadja-e ezt valódi hiánycsökkentésnek. A magyar kormány ugyanis - nyolc uniós ország kabinetjével együtt - olyan javaslatot tett az Unió asztalára, mely szerint a deficiteljárások során a nyugdíjreformot végrehajtó országok esetében figyelembe kellene venni e reformok költségeit. Az Európai Bizottság ezt csak részlegesen és egyre csökkenő mértékben ismerné el, 5 évre bontva - 2012-től. A javaslatnak része viszont az is , hogy ha egy tagország visszalépne a reformoktól, akkor az így keletkező többletbevétel nem számítana deficitcsökkentésnek, és lejjebb vinnék a a hiány megkövetelt felső határát is - írja a Népszabadság mai száma.

A Pénztárszövetség múlt heti konferenciáján Surányi György és Heim Péter is rámutatott, a nyugdíjpénztárakba fizetett járulékok eltérítése csak technikailag csökkenti a deficitet, a piacok átlátnak a szitán, az átirányítás valójában nem segít a költségvetésen. Jövőre az intézkedés hatására legalább 160 milliárddal növekszik a nettó kínálati nyomás az államkötvények piacán, vagyis nehezebbé válik az adósságfinanszírozás.

Juhász Istvánné főtitkár kijelentette: sajnálatosnak tartja, hogy a kormány a széleskörű társadalmi tiltakozás ellenére sem vizsgálta felül álláspontját, és a korábban bejelentett önkényes, a több, mint 3 millió pénztártag szempontjait teljes egészében mellőző törvényt terjesztett elő. Eszerint 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes magánnyugdíjpénztári tagdíj mértéke 0 százalék lesz, azaz a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket a tagok egyéni számlái helyett a központi tb-rendszerbe irányítják át. A törvénytervezetben még utalás sincs arra, hogy az elvonás miatt a tagok milyen kompenzációra lesznek jogosultak, az állami rendszerbe irányított befizetéseket milyen módon tartják majd nyilván, illetve a most elvont nyugdíjpénztári befizetések miként számítanak bele az öröklésbe.   

A főtitkár visszautasította Orbán Viktor miniszterelnöknek a pénztári rendszer lejáratására irányuló vádjait, miszerint a magánnyugdíjpénztárak tagjait „tőzsdézésre” vagy „rulettasztalhoz” „kényszerítették” volna. A havi 30 milliárd forint járulék pedig nem „magánbefektetők zsebébe”, hanem a tagok nyugdíjszámláira kerül, ahol azt egyénileg, naprakészen nyilvántartva, törvények által szabályozott módon befektetik, amelyet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendszeresen ellenőriz. A befektetéseik hozamait ezen felül külön garantálja a Pénztárak Garancia Alapja, amely biztosítja, hogy a teljes felhalmozási időszakra vonatkozóan a tagi befizetések az inflációval megegyező hozamot garantáltan megőrizzék. Tehát az embereket semmiféle kár nem érheti, a megtakarítások értékállósága hosszú távon biztosított a magán-nyugdíjpénztári rendszerben.

Bár a pénztárak a 2008-as pénzügyi válság hatására jelentős veszteségeket szenvedtek el, azokat rekordidő alatt, tavalyra ledolgozták és 2009-ben már 457,8 milliárd forint befektetési eredmény mellett kiemelkedő hozamokat értek el. A tagoknál a választható portfóliós rendszerben a Klasszikus portfólió 12,11 százalék, a Kiegyensúlyozott portfólió 17,75 százalék, a Növekedési portfólió 25,95 százalék vagyonnal súlyozott átlaghozamot ért el a tavalyi évben. A legalább 10 éve működő magánnyugdíjpénztárak által kezelt 51 portfolióból a 2000 és 2009 közötti tíz éves átlaghozam 45 portfoliónál meghaladta az infláció mértékét, ebből 17 portfolió éves reálhozama 1-2 százalék közötti mértékű, 13 portfolió reálhozama pedig az évi 2 százaléknál is nagyobb volt.

A Stabilitás Pénztárszövetség szerint a jelenlegi 3 millió aktív munkavállaló jövője szempontjából jelentős kockázatokat hordoz, ha az állam – amint arra a miniszterelnök ismét utalásokat tett - a vegyes nyugdíjrendszer helyett vissza akarna állni az egy pilléres, tisztán állami rendszerre. Az állami nyugdíjrendszer ugyanis az elmúlt években még nagyobb veszteségeket is kénytelen volt elkönyvelni, mint amelyet a magánnyugdíjpénztárak szenvedtek el a 2008-as válság kapcsán. A TÁRKI felmérése szerint az 1995-1996-os mélyponton az állami nyugdíjrendszerben összegyűlt veszteség megközelítette a 40 százalékot, amit csak a drasztikus kiigazításokkal tudott az állam ellensúlyozni. Ilyen korrekció volt az 1997-es nyugdíjtörvény, amely a nettó implicit nyugdíjadósság (azaz a biztosítottak nettó nyugdíjvagyonának) több mint felét eltüntette, és ilyen a 2009-es Bajnai csomag, amelyben visszavonták a 13. havi ellátást, felemelték a korhatárt és leszorították a már megállapított járadékok éves indexét.

„Mivel az állami nyugdíjrendszer sem képes biztos hozamokat garantálni, ezért fontos, hogy a kockázatokat megosszuk, és a két rendszerre együttesen támaszkodjunk” – mutat rá a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára. Mivel a két pillér kockázatai nagymértékben eltérnek egymástól, ezért a kockázatmegosztás a jövő nyugdíjainak biztosítása szempontjából komoly jelentőséggel bír. A két rendszer együtt nagyobb esélyt jelent az emberek számára az időskori biztonság elérésében, mint külön-külön. Az állami rendszerbe visszalépők ugyanis az eddigi egyéni megtakarításaikat egy „közös kalapba” kötelesek dobni, és a most egyéni számlán gyarapodó vagyonnal szemben számukra nem marad más, mint egy általános, biankó ígérvény, hogy amikor ők elérik az - egyre emelkedő - nyugdíjkorhatárt, a nem mellesleg egyre inkább csökkenő népességű és elöregedő társadalom akkori keresőképes rétegének befizetéseiből az akkori kormányzat számukra is biztosítani tudja majd a megfelelő színvonalú nyugdíjat.

Ellentétes elvárások - mínusz 140 ezer forint

Nagy biztonságra törekvés mellett nehéz lenne magas hozamokat elérni – így reagált Lehoczky László, a Stabilitás Pénztárszövetség elnökségi tagja a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában hétfő este, a magán-nyugdíjpénztárakat ért politikusi bírálatok egyikére. A szakember kijelentette: bár most tizennégy hónapig nem érkezik tagdíj az egyéni számlákra, a pénztárak mindent úgy csinálnak majd, mint eddig. Ha pedig az állam megnyitja a visszalépés lehetőségét az állami rendszerbe és az emberek tömegesen visszalépnének, a kiürült pénztárakat felszámolják, az egyéni számlákon összegyűlt pénzeket a tagok után utalják.
 
 
Tizennégy hónap múlva átlagosan egy pénztári tag számláján száznegyvenezer forinttal kevesebb lesz, mert körülbelül ennyi egy átlagos időarányos tagdíj, ami most november elseje és jövő év december 31-e között nem folyik majd be a pénztárhoz – így summázta a járulékok határozott idejű visszatartásának következményét Lehoczky László.
 
A nyugdíjpénztárak ebben az időszakban is ugyanúgy fognak működni, mint eddig, minden kötelezettségüknek eleget tesznek, beszámolóikat eljuttatják a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez, a gazdálkodásukat követni lehet majd ez idő alatt is – válaszolt a Közbeszéd felvetésére Lehoczky László.
 
A miniszterelnök komolyan kritizálta a magán-nyugdíjpénztárakat, mondván, nem értek el olyan hozamokat az elmúlt években, ami elvárható lett volna – hangzott a Duna Televízió felvetése.
 
„A hozam olyan, hogy annál mindig lehet elvárási szinten jobbat elérni” - hangzott a reakció. Lehoczky László szerint két probléma áll fent, amit egyszerre még senki sem tudott megoldani. Egyfelől elvárás, hogy a befektetéseket – lévén szó nyugdíjról – a lehető legbiztonságosabban, akár kilencvenöt százalékban állampapírokban megtestesítve oldják meg. Másfelől pedig elvárnák a nagyon magas hozamot.
 
„Sajnos, a közgazdasági elmélet szerint sem szokott összejönni az, hogy alacsony kockázat mellett magas hozamot lehessen elérni” - mondta a pénztárszövetségi elnökségi tag.
 
Ami a nyugat-európaihoz képest magasabb működési költségekre vonatkozó kritikát illeti, Lehoczky László úgy reagált: a költség függ attól is, hogy milyen kötelezettséget írnak elő számukra. „Az, hogy egyéni számlát kell vezetni, hogy naponta ki kell számolni, az egyes portfólión mennyi a nettó eszközérték – ez sok informatikai és élőmunkát igényel. A költségeink között az is ott lesz, hogy tizennégy hónapig nem érkezik új működési költség. Ezt a korában elért megtakarításainkból fogjuk finanszírozni” -hangzott az érvelés.
 
Milyen hatása lesz a nyugdíjpénztárakra, ha megadják a lehetőséget a tagoknak az állami szektorba való visszalépésre, veszteség nélkül? Mit hozhat egy esetleges tömeges kilépés? - hangzott a felvetés.
 
„Ha egy pénztárnak nincsenek tagjai, akkor nincs pénztár sem” - reagált Lehoczky László. Összeomlástól azonban nem tart. „Elképzelhető, ha olyan rendszert teremtenek, hogy sokkal jobban megéri az állami rendszerbe visszalépni. Akkor visszalépnek a tagok, az ő pénzeszközeiket átutaljuk az állami rendszerbe, az üres pénztárat pedig felszámoljuk. De ez már nem okoz veszteséget a tagoknak semmiképpen” - nyilatkozta a pénztárszövetség elnökségi tagja a Duna Televízióban.