ING: Boldog boldogtalan pénzügyi tanácsadó akart lenni - Szigor kell

– Az idén csökkent az életbiztosítók díjbevétele, pedig optimisták voltak a piaci szereplők. Önöknél mi a helyzet?
– A növekedés az új szerzéseknél az első és a második negyedévben is elég releváns volt már, a válság után visszatértünk a normális dinamikára, ez azonban még nem elég ahhoz, hogy kompenzálja a kifutó szerződéseket. A díjbevételeknél a növekedés nem tükröződik, mert közben lejárnak a régi biztosítások, a szerződések száma pedig az életbiztosítási piacon már tíz éve csökken.

– Az ING piaci részesedése is csökken. Miért?
– A korábbi években hatalmas ügyfélkört és szerződésállományt hoztunk létre, az értékesítés a mostaninak két-háromszorosa volt reálértéken, ezek a szerződések pedig most kezdenek kifutni. A másik ok, mi nem mentünk bele az egyszeri díjas biztosítások versenyébe, mert úgy véljük, ezek a termékek inkább arra jók, hogy a számokat kozmetikázzák. Bár az összpiaci részesedésünk csökken, a rendszeres díjas viszont továbbra is stabil.

– A nyugdíjpénztárakkal történt események miatt sokan arra számítottak, hogy megnő a kereslet az életbiztosítások iránt. Mik a tapasztalatok?
– Mindenki azt várta, hogy a reálhozamok miatt keletkezik ezen a piacon egy kis pluszkereslet, és a figyelem az öngondoskodásra irányul. A következő hetekben kiderül, valóban így lesz-e, hogy pontosan mit is csinálnak az emberek a reálhozammal. Azt már látjuk, csupán kis arányban választották a kifizetésnél az önkéntes nyugdíjpénztárakat, és úgy gondolom, az előzetes prognózisokkal szemben a többi kifizetésből is kevés vándorol a hoszszú távú megtakarításokba. Az emberek többsége feléli vagy a bankszámláján tárolja majd a pénzt.

– A mostanában felerősödött piaci turbulenciák hogyan érintik önöket?
– A svájci frank árfolyamának emelkedése azokat is érinti, akik jól jártak a személyi jövedelemadó átalakításával, így a náluk jelentkező extra jövedelem most nem megtakarításra, hanem hiteltörlesztésre megy el. A befektetőkre is jellemzőbb lett, hogy óvatosabbakká váltak, így a kockázatos eszközalapokba már kevesebb pénz áramlik, mint korábban.

– Ön értékesítési területről érkezve lett nemrég vezérigazgató. Mi a véleménye arról, hogy az értékesítőkkel szemben egyre szigorúbb követelményeket támasztanak?– Magyarországon hosszú évek telnek el, míg a lakosság pénzügyi ismerete elegendő lesz ahhoz, hogy önállóan meg tudja hozni a megfelelő befektetési döntéseket. Addig kell valaki, aki segít ebben, és eddig erre a pénzügyi tanácsadónál jobbat még nem találtak ki. Ugyanakkor látni kell, 2008-ban az volt a probléma, hogy boldog-boldogtalan pénzügyi tanácsadó akart lenni, és a nagy pénz reményében mindenféle kockázatos hitelt eladott az ügyfeleinek.

Ennek a következménye, hogy a pénzügyi felügyelet azóta szigorított, és komoly vizsgához köti a hitelértékesítési engedélyeket. Remélem, rövidesen eljutunk oda az életbiztosítási piacon is, hogy csak megfelelően képzett, jól felkészült, a minőségi munkát szem előtt tartó szakemberek működhetnek. Az a véleményem, hogy további szigorításra is szükség lenne ezen a téren, hogy kiszűrhetők legyenek azok, akik az ügyfél igényei helyett az egyéni érdekeiket tartják szem előtt. Bízom benne, hogy a szabályok szigorításával hamarosan végbemegy a várt minőségi javulás.