Hintázik az arany

Az Egyesült Államok gazdasága a tavalyi utolsó negyedévben kis mértékben zsugorodott (-0,1 százalék), amire három és fél éve nem volt példa. A szakértők által korábban 1 százalék körülire várt növekedéshez képest gyenge GDP-adat főként a visszább vett katonai kiadásokra, valamint a csökkenő exportra és készletberuházásokra vezethető vissza. Ezzel egyre kevésbé valószínű, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed egyhamar véget vet az ultralaza monetáris politikának, pedig nem is olyan rég többen már erről spekuláltak. A nem túl biztató gazdasági kilátások továbbra is szükségessé teszik a gazdaságot éltető havi 85 milliárd dolláros pénzpumpát, és ez változatlanul izzásban tartja az inflációs aggodalmakat. A renyhe gazdasági teljesítmény hírére a hét közepén az arany- és az ezüstár felpattant.

Az árfolyam emelkedése azonban nem bizonyult tartósnak. A hét második felében közzétett európai és amerikai inflációs adat egyelőre nem képes igazolni a pénzromlással kapcsolatos félelmeket. Az euróövezeti árdrágulás alig 2 százalék felett van, és az amerikai mutató is csak 1,4 százalékot jelez. Ennek hatására csökkenésnek indult az aranyár, de ez sem tartott sokáig. A csökkenő tendenciának hamarosan az USA munkaerőpiacát ismertető havi jelentés vetett véget, miután a legfrissebb amerikai foglalkoztatási adatok a vártnál rosszabbul alakultak.

A legutóbb hónapról hónapra csökkenő munkanélküliségi ráta januárban 7,8-ról 7,9 százalékra romlott, és a munkaügyi hivatalok is a várthoz képest kevesebb újonnan keletkezett álláshelyről tettek jelentetést. Ez megint csak megerősítette az arany számára kulcsfontosságú amerikai pénzügypolitikával kapcsolatos expanzív várakozásokat, hisz a jegybank szerepét betöltő Fed korábban több ízben hangsúlyozta, hogy mindaddig nem fékezi a pénznyomdát, amíg a pénzromlás hivatalosan kimutatott mértéke 2,5 százalék alatt marad, illetve a munkanélküliségi ráta 6,5 százalékra nem javul.

Az egész héten fel-alá ingázó aranyár összességében egyre kiegyensúlyozottabban alakul. Egyfelől a növekvő konjunktúraoptimizmus, másfelől a vegyes, hol jobb, hol rosszabb képet mutató makrogazdasági adatok hintáztatják a nemesfémeket. Emellett az is jól látható, hogy míg a kereskedésnek nincs egyértelmű iránya, mostanra egy meglehetősen szűk sávba húzódott vissza a jegyzés. A lecsökkent volatilitással kapcsolatban az Arany Világtanács legfrissebb elemzésében meg is állapítja, hogy már a tavalyi utolsó negyedévben tíz éves mélypontra süllyedt az árfolyam átlagos ingadozását jelző 20-napos történeti volatilitás. Ez a jelenség nyilvánvalóan a pánikhangulat fokozatos múlására utal, amely a Lehman Brothers csődje utáni időszakot jellemezte, és amelynek eredményeként 2009 elején rekordszintre nőtt a volatilitás-mutató.

A piaci feszültségek annak ellenére hagynak alább, hogy sem az euróválságban, sem az USA adósságproblémáiban nem következett be lényegi fordulat. Sőt, a válságok sorában a következő egy devizaválság lehet, amelynek esélyes kiindulópontja a Japán Nemzeti Bank aktuális pénzügypolitikája. A japán gazdaság komoly gondokkal küzd, a külkereskedelmi mérleg egyenlege soha nem látott méretű hiányt mutat, miközben az amúgy is horribilis államadósság egyre csak növekszik. A japán jegybank nemrégiben politikai nyomásra bejelentette, hogy havonta 13 billió jen (112 milliárd dollár) értékben tervez kötvényvásárlásokat végrehajtani, így juttatva létfontosságú likviditást a piacokra. A veszély ennek kapcsán az, hogy az egyre több ország által követett expanzív mennyiségi bővítés egy kölcsönös leértékelődési spirálba torkollhat, ha az egyes kormányzatok minden eszközt bevetnek az exportgazdaságuk versenyképességének javítása céljából.