MNB: A legszegényebb devizahitelesek vannak a legnagyobb bajban

A kormányzati intézkedések és a csökkenő kereslet hatására mára a GDP-arányos háztartási hitelállomány az eurózóna szintjének csak közel fele és a hazai adat már régiós szinten sem tekinthető kiemelkedőnek – állapítják meg az MNB közgazdászai a stabilitási jelentésben.

Bár a válságot közvetlenül megelőzően hazánkban a mutató értéke elérte a 13 százalékot, azt követően a háztartások nettó hitelvisszafizetőkké váltak. Ezzel párhuzamosan a törlesztési teher a rendelkezésre álló jövedelem 9 százaléka közelébe csökkent, ami nemzetközi összehasonlításban már egyáltalán nem tekinthető kiemelkedőnek – írják a közgazdászok.

A hitellel rendelkező háztartások körében végzett reprezentatív kérdőíves felmérés eredményei szerint a jövedelemarányos törlesztési terhek eloszlása továbbra is kedvezőtlen képet mutat, és mára a legalacsonyabb két jövedelmi decilisbe tartozó háztartásoknál az átlagos törlesztési teher már meghaladta a kritikusnak tartott 30 százalékos szintet – írja az MNB.

Vonnák Balász, az MNB kutatója elmondta, hogy a felmérés szerint a legalacsonyabb jövedelmi kategóriákban (alsó decilis) jelenleg a jövedelem 40 százalékát költik hitelvisszafizetésre a háztartások. Az árfolyamgátba mégis a jogosult állomány fele került be, ami elmarad a várakozásoktól.

Az MNB szerint mindez azt jelenti, hogy az ezekbe a jövedelmi kategóriákba eső háztartásoknál komoly szociális problémák jelentkezhetnek.

A devizahitellel rendelkező háztartásoknál a törlesztési teher csökkentését szélesebb körben az árfolyamgát intézménye biztosíthatja, ugyanakkor annak kihasználtsága éppen a legszegényebb háztartásoknál a legalacsonyabb. Ezzel szemben a jövedelem növekedésével párhuzamosan a kihasználtság is növekszik. Az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban megfigyelhető rosszabb kihasználtság arra világít rá, hogy feltételezhetően pont a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők számára nem nyújt megfelelő megoldást a jelenlegi árfolyamgát intézménye.

A kérdőíves felmérés keretében arra is rákérdeztek, hogy mi az oka annak, ha egy egyébként jogosult háztartás nem lépett be az árfolyamgát intézményébe. A válaszokból azt mindenképpen kedvezőnek tekinthetjük, hogy a megkérdezettek mindössze 3 százaléka nem ismerte az árfolyamgát lehetőségét. Az árfolyamgátból kimaradók fele vagy a bankokkal szembeni bizalomhiánnyal, vagy a kedvezményes időszak lejárta után megnövekedő törlesztési teherrel magyarázta távolmaradását. A kimaradók negyede pedig az árfolyamgátnál is kedvezőbb kormányzati intézkedésben reménykedik – írja a stabilitási jelentés.

Megállapítják, hogy a devizában való eladósodottságból származó kockázatokat így a jelenlegi árfolyamgát csak részben képes kezelni. A háztartások jelentős részét feltételezhetően csak az árfolyamkockázat végleges kivételével lehetne „becsábítani” a rendszerbe. Ehhez viszont szükséges az árfolyamgát intézményének akár jelentősebb átalakítása, aminek keretében az igénybevétel idejét ki kellene terjeszteni, miközben a gyűjtőszámlán felhalmozódó hitelek kérdését is rendezni kellene.