Nincs vigasz a borban

A nem túl fényes 2014-es évjárat kifutásával, az idén ismét érdemes már abban gondolkodni, hogy nagyobb potenciállal rendelkező borokat eltegyünk, a 2015-ös fehérborok és a vörös hordóminták is ígéretesnek tűnhetnek ugyanis. Igaz, a szakértők magánembereknek egyáltalán nem javasolják, hogy a borra mint befektetési lehetőségre tekintsenek.

Pedig első ránézésre nem tűnik rossznak az üzlet: a Gere Kopár 2006-os magnum (tehát 1,5 literes) palackjáért ma már a pince is közel 40 ezer forintot kér el, miközben ennek a felébe sem kerül a piacon lévő, most friss évjárat hasonló üvege. Az internet tele van azzal, miként növekedett húsz év alatt a borok ára ötszáz vagy ezer százalékkal, vagy azzal, hogy a húsz éve 30-40 ezer forintért megvásárolható esszenciák ma már kétszázezret érnek. Az elmúlt évtizedekben a bor persze többet hozott, mint akár a részvény, akár a valutabefektetések, persze kokcázat van ebben is. A legjobb ötven bordeaux-i bor áralakulásából készített index, a Liv-ex Fine Wine 50 az elmúlt öt évben 37,9 százalékot veszített az értékéből, és az elmúlt egy évet tekintve is csak 0,62 százalékot hozott.

Radosevics Radovan, a Radovin borkereskedések alapítója szerint Magyarországon a legnagyobb probléma a kereslettel van. Az igazán drága, tíz év körüli, magas minőségű magyar borokért ugyan elkérhetnek az éttermekben akár 30-40 ezer forintot is, kínálhatják azt a kiskereskedelemben 20 ezer forint körüli áron, de azt a nagykereskedők nem veszik át, főleg nem ennyiért, legfeljebb a feléért.

A problémát részben a szabályozás jelenti: a bor ugyanis jövedéki termék, ezért a forgalmazása is szigorúbb. Ráadásként ott van a kereslet is: egy dugós vagy más módon hibás bort a magyar kereskedőnek cserélnie kell – ennek kockázatát is árazzák. De gond az is, hogy nincs meg a vásárlói, gyűjtői kör: hazai fizetőképes kereslet nincs, az a réteg, amely megengedi magának a több tíz- vagy akár százezer forintos borok megvásárlását, már régóta nem a hazai kínálatból válogat.

Popovits Dávid, a Doblo Bor & Bár tulajdonosa szerint magánembereknek leginkább magáncélra érdemes vásárolniuk. Két okból jó most megvásárolni egy-egy kedvenc (persze nagyobb potenciállal rendelkező, vagyis: eltehető) borból többet – mondja. Egyrészt, mert van belőle, és így garantáltan lesz is pár év múlva – a magyar borászatok kínált mennyiségei nem jelentősek, vagyis egy idő után nem kaphatók. Másrészt, mert így olcsóbban meg lehet szerezni őket, vagyis nem kell több tízezer forintot fizetni majd évjáratos jó borokért, amikor ilyet szeretnénk inni.

Borba befektetni a borászoknak vagy a kereskedőknek érdemes – mondja Popovits Dávid, aki szerint azonban a szőlészetek Magyarországon jellemzően nem tartják a tételeket, hanem inkább gyorsan kiárusítják őket. Így gyorsabban tesznek szert pénzre, de kevesebbre. A kereskedőknél már jellemzőbb az ilyen gazdálkodás, a Doblo is igyekszik néhány tételt eltenni. Így aztán előfordul, hogy évjáratfordulónál (vagyis amikor a nagykereskedőnél és a pincénél elfogy egy évjárat, és az újat kezdik árulni) egy-egy korábbi tétel ára felmegy akár 50 százalékot is. Vagyis lehet, hogy a 2013-as aszú ára a másfélszerese lesz majd a 2014-esnek.

Popovits Dávid szerint ilyen típusú befektetésként a hatputtonyos tokaji aszúk, a kiemelkedő szamorodnik ajánlhatók, míg Radosevics Radovan azoknak, akik az itallal mint befektetéssel akarnak foglalkozni, inkább az égetett termékeket ajánlja: szerinte például most a nagy sláger a japán whisky lesz: az európai piacra jutó mennyiség korlátos, a termék iránt egyre nagyobb a kereslet, így az árnövekedésnek elég nagy a valószínűsége.