Nincs itt az ideje a bunkerbe menekülésnek

A Brexit-szavazás utáni ijedségen hamar túltették magukat a befektetők, és ismét az emelkedésé lett a meghatározó irány a tőzsdéken. Az amerikai tőzsde azóta új történelmi csúcsra érkezett, és igaz, hogy a nyugat-európai indexek többségének teljesítménye még mindig negatív az idei évre, de több olyan piac is van, amely ígéretesnek tűnik. A magyar részvények is ebbe a körbe tartoznak, a BUX új lokális csúcsra érkezett, vagyis jó esély van arra, hogy célba vegye a 30 ezer pontos régiót, korábbi történelmi csúcsát.
Mindez azt jelenti, hogy idén hiba volt a régi tőzsdei mondásra hallgatva májusban kiszállni a piacokról. A BUX és az amerikai S&P 500 index is csaknem 5 százalékkal van följebb, mint május végén, mostanáig ekkora emelkedésből maradtak ki a piactól visszavonulók.

A rali folytatódása több tényezőre vezethető vissza. Szerepe volt benne, hogy a profi befektetők folyamatosan növelték a készpénzállományukat, majd amikor látták, hogy nem következik be a várt piaci esés, egyszerre próbálták visszavenni a részvényeket. De elsősorban a hozamcsökkenéshez köthető, ami alapvetően megváltoztatja a kockázatmentes befektetés fogalmát. A fejlett piacok egyre nagyobb részében csökken nulla közelébe vagy az alá az állampapírhozam. Ez pedig azt a dilemmát veti föl, hogy vagy garantáltan nem hoz semmit a befektetés, sőt, esetleg előre tudhatóan kevesebbet fizet vissza, mint amennyibe került, vagy valamiféle kockázatot kell vállalni.

Mivel a befektetők többsége alapok teljesítményén keresztül nézi a hozamokat, és többnyire a múltbeli hozamokból indul ki, ezzel a dilemmával még nem találkozott. A hozamcsökkenés ugyanis a kötvényárak emelkedését jelenti, vagyis ha valaki kötvényalapba fektetett, az eddig szép nyereséget érhetett el. Ennek azonban hamarosan vége, hacsak nem hisszük, hogy a mínusz 0,2 százalék után a mínusz 1, 2 vagy 5 százalékos kamatok következnek. Az igazi szembesülés, a kötvényalapok teljesítményének romlása a következő egy-két év fejleménye lehet, ami arra késztetheti a befektetőket, hogy jelentős összegeket csoportosítsanak át a kockázatos eszközökbe: ingatlanba, részvénybe vagy az árupiacokra. Megnövekedhet, pontosabban tovább nőhet az abszolút hozamú alapok népszerűsége is, legalábbis azoké, akik nem égették meg magukat a piaci turbulenciák során.

Hiába vannak tehát csúcson a tőzsdék, ha a jegybankok politikája nem változik, és nem következik be az egész pénzügyi rendszert megrázó sokk, a pénzáramlás a kockázatos eszközöknek fog kedvezni. Mivel azonban a jelenlegi helyzet precedens nélküli, mindezt jelentős bizonytalanság és félelem kísérheti, ami nagyobb ingadozások lehetőségét vetíti előre, másrészt kedvezhet az olyan eszközöknek, amelyek piaci sokkok esetén nyújtanak jó teljesítményt, például az aranynak.

A részvénypiacok közül elsősorban azoktól várható jó teljesítmény, ahol a cégek eredménynövekedési kilátásai átlag felettiek, és a magyar piac ilyen szempontból előkelő helyen áll a rangsorban. Az amerikai részvényeknek pedig a vállalatok sajátrészvény-vásárlási gyakorlata adhat folyamatos támaszt, ami végső soron ugyanazzal az eredménnyel, a részvényenkénti nyereség növekedésével jár.