Új sávba terelte a jegybank a forintot

Augusztus végén a piac egyik része azt találgatta, mikor lesz ismét 290 az euró árfolyama, a másik pedig azt, mit lép a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a forintárfolyam irányának megfordítása érdekében. Arra nincsenek megbízható adatok, hogy a két halmaznak mekkora volt a közös része. Az viszont tény, hogy amint a jegyzés a 300-as szint közelébe ért, a jegybank egy, a Reuters hírügynökségnek adott interjúban ráerősített arra, hogy a monetáris tanács a pénzügyi kondíciókat kész nem hagyományos, célzott eszközökön keresztüli lazítással biztosítani.

Az interjú hatására az euró-forint jegyzése fordulatot vett. A szeptemberi ülést követő MNB-közleményben már konkrét lépések is szerepeltek: előbb az egynapos betéti kamat csökkentését, majd a három hónapos betételhelyezési lehetőség kissé várakozáson felüli korlátozását jelentette be a jegybank, valamint a devizacsere-eszköz likviditásbővítésben betöltött szerepének növelését is. A forint jegyzése – lényegében az augusztus végén indult hullámban – 312 forint közelébe gyengült. A folyamat itt azonban nem állt meg. Az októberi kamatdöntő ülést követő közleményében a jegybank olyan kijelentést tett, amelyet a befektetői kör akkor úgy értelmezett, hogy a tanács további eszközöket is bevethet a kamatok leszorítása, illetve alacsonyan tartása érdekében.

Az MNB azt is megemlítette az indoklásban, hogy az infláció lefelé mutató kockázatai megerősödtek, így szükséges a hozamgörbe meredekségének csökkentése, vagyis a hosszú lejáratú kötvények hozamainak letornászása. A monetáris tanács ezzel összhangban vizsgálta a nem hagyományos eszközöket.

A jegybank a héten beváltotta ígéretét, két olyan új eszközzel állt elő, amely ha ténylegesen megkezdi működését, minden bizonnyal segíteni fog a célok elérésében, már ami a hozamgörbe további „lapítását” illeti. A monetáris tanács egyrészt arról döntött, hogy egy feltétel nélküli, öt- és tízéves futamidejű kamatcsereeszközt (interest rate swap, IRS) vezet be, amelynek 2018 első negyedévére vonatkozó keretösszegét 300 milliárd forintban határozták meg. Az IRS-eszközt a partnerbankok 2018 január elejétől rendszeres tendereken érhetik el. A jegybankárok arról is döntöttek, hogy egy célzott programot indítanak, amelynek keretében hároméves vagy annál hosszabb futamidejű jelzálogleveleket vásárolnak. Mindkét program segíti a hosszú kamatfixálású hitelek arányának növekedését is. A programok operatív részleteire vonatkozó döntését a MNB 2017 decemberében hozza meg.

A programok eredményességét nehéz megbecsülni, miután a részletek még ismeretlenek. Annyi bizonyos, hogy az intézkedések elsősorban a kamatkockázatok háztartásoktól való részleges átvállalását hordozzák magukban. A jegybank új intézkedései közvetlenebb módon a bankközi hosszú hozamokra, közvetettebben pedig a rövid hozamokra is hatással lehetnek. Utóbbin keresztül pedig a meglévő lakáshitelek kamatára is jótékonyan hathatnak a bejelentett intézkedések. A lépések így nem a hitelezés ösztönzését szolgálják elsősorban, hanem sokkal inkább annak biztonságosságát. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a hosszú kamatok leszorításán keresztül a forint árfolyamának alakulását is befolyásolják a lépések, azaz a forint gyengülését segítik elő, ahogy azt a bejelentések utáni árfolyam-reakciók is érzékeltetik.

Az MNB tehát tovább halad az ultralaza monetáris politika útján, ami a kamatok extra alacsony szinten tartását, illetve ennek következtében relatíve gyenge forintárfolyamot jelent, mely az export ösztönzésén keresztül igyekszik támogatni a GDP-növekedés ütemének magas szinten tartását. A régió jegybankjai ugyanakkor eltérő úton járnak. A cseh jegybank november 2-án tartott ülésén – augusztusi ülése után idén már másodszor – 25 bázisponttal 0,5 százalékra emelte irányadó kamatát. A lépés megfelelt a konszenzusos várakozásnak. A cseh gazdaság a második negyedévben 4,7 százalékkal bővült, a bérek emelkedése és az Európai Unióban legalacsonyabb szintű munkanélküliség erősíti az inflációs nyomást.

Az előremutató gazdasági indikátorok szerint a tendencia a következő évben folytatódni fog. A cseheknél tehát megvalósulni látszik az, ami több más országban – köztük az Egyesült Államokban – még várat magára: a szűk munkaerőpiac által feltornászott bérek költségoldalon beindítják az inflációt. A kamatemelés növeli az euróval szembeni kamatkülönbözetet, miközben a devizaövezet jegybankja nemrég jelentette be, hogy januártól felére csökkenti kötvényvásárlási programját, de azt szep­tember végéig meghosszabbítja. Nem meglepő tehát, hogy a cseh korona az árfolyamgát tavaszi megszüntetése óta több mint 5 százalékot erősödött az euróval szemben.

A november 17-én megjelent legutóbbi béradatok Lengyelországban is az emelkedés erősödő ütemét mutatják. Éves bázison a növekedés 7,4 százalékos volt, szemben a 6,45 százalékos várakozásokkal. Az érték újabb megugrás a szeptemberi 6 százalékos adathoz képest. Nem véletlen tehát, hogy a zloty – korábbi gyengülését feladva – 0,1 százalékos erősödéssel reagált az érték megjelenésére. Az adatok hatására a lengyel jegybank monetáris tanácsában is felerősödhet a „héják” hangja, ami két tagnak az infláció alakulására vonatkozó várakozásában már meg is jelent. Az MNB értékelése a régiós országok eltérő gazdasági helyzetének tükröződését látja az eltérő monetáris politikában.

A fent leírt folyamat nem támasztja alá, hogy az MNB-nek árfolyamcélja lenne, ám ismét úgy látszik, hogy a jegybank számára az euró árfolyamának van olyan szintje vagy sávja, valamint iránya, amelyik kedvesebb a többinél. Az euró-forint árfolyamgrafikonján a kurzus augusztus vége óta emelkedő trendben mozog. Mára kilépett a 2016 vége óta tartó, enyhén csökkenő, vagyis forinterősödést támogató trend alól. Ha a jegyzés forintgyengülés irányába terelő trendje fennmarad – most 312 forint alatti zárásokkal törhet meg –, akkor a kurzusnak a 313,60, majd a 315 forint átlépése után jelentősebb akadálytól mentes tér nyílik a 320 körüli szintek elérésére.