Tovább nő a nyomás az olajáron

A mélyülő ellentétek a kínai–amerikai kereskedelmi tárgyalásokon, az ebből fakadó bizonytalanság, valamint a világméretű gazdasági lassulás mozgatta az elmúlt időszakban az olajpiacot, emiatt az árfolyam a hordónkénti 66 dollárról egészen 55 dollárig esett. Előretekintve úgy gondoljuk, ez az irány tartósulhat, feltételezve, hogy a kereskedelmi tárgyalások elhúzódnak, és a közeledés a felek között nehézkes lesz. Emiatt a Brent árát tekintve pesszimisták vagyunk, a korábbi 55–65 dolláros hordónkénti tartomány vélhetően öt vagy akár tíz dollárral is lejjebb süllyedhet az előbb említett lassuló gazdasági folyamatok miatt és a továbbra is erős amerikai kitermelés következtében felboruló kereslet-kínálat kiegyensúlyozatlanságának betudhatóan.

Az amerikai kitermelés bővülésének értékvezérlője az új csővezetékek belépése következtében az olajbányászok számára javuló WTI–Brent diszkont. Sokakban joggal merülhet fel a gondolat, hogy az alacsony olajárra reagálásként a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) az utóbbi években már megszokottakhoz hasonlóan ismét az ár megtámasztására tesz majd lépéseket, akár csak kommunikációs szinten is. S ha ez nem elég, és túlságosan sokat esik a fekete arany árfolyama, akkor tettekre szánja el magát. Erre véleményünk szerint most is sor kerülhet, visszaemelve az olaj árát a számára megfelelő tartományba. Ám érdemes kiemelni, hogy a helyzet picit más, mint amikor a gazdasági mutatók még nem jelezték ennyire egyértelműen a lassulást.

Egy alacsonyabb világgazdasági növekedésnél vagy recessziós környezetben vélhetően nagyobb kvótavágásokra van szükség, hogy visszakússzon az árfolyam a 60 dollár fölötti tartományba, és erre nem biztos, hogy lenne konszenzus a kartellen belül. Úgy gondoljuk, hogy az OPEC-nek meg kellene békélnie egy 50–55 dolláros Brent-árfolyammal. Ha mégis születne egy döntés a további vágásról, annak vélhetően már keresletromboló hatása lenne, emiatt is az előbbi szcenáriót gondoljuk valószínűbbnek.