Reálhozam inflációs kötvényekkel

Az elmúlt évtized globálisan laza monetáris politikájától sokan várták az infláció emelkedését. A fogyasztási cikkek helyett csak a pénzügyi eszközök és az ingatlanok ára emelkedett meredeken, a friss adatok ráadásul az infláció csökkenését mutatják.

Májusra az Egyesült Államokban és az eurózónában egyaránt 0,1 százalékra lassult a pénzromlás éves üteme, pedig januárban még 2,5, illetve 1,4 százalékon álltak a mutatók. Magyarországon az év/év alapú infláció májusra 2,2 százalékra csökkent a januári 4,7-ről.

A jelentős inflációcsökkenés tipikus velejárója a mostanihoz hasonló globális gazdasági visszaesésnek.

Négy olyan tényező is azonosítható azonban, amelyek együtt valószínűsítik, hogy a 2008-as válságból való kilábalással ellentétben a koronavírus okozta recesszió nyomában világszerte megemelkedhet majd az infláció. Először is: a globalizáció visszaszorulóban van. A végsőkig optimalizált ellátási láncok robusztusabbá tétele értelemszerűen a hatékonyság rovására megy, ennek árát végső soron a fogyasztók fizetik majd meg. Másodszor: a pénznyomtatás soha nem látott mértéket öltött. Az Egyesült Államok M2 pénzkínálatának növekedési üteme – amely hosszú távon évi 6 százalék körüli – májusra a rekordot jelentő 23 százalék fölé ugrott, és más régiókban is történelmi léptékű a pénzkínálat bővülése.

Harmadszor: a 2008-as intézkedésekkel ellentétben a monetáris élénkítést hatalmas költségvetési stimulus is kíséri világszerte. Negyedszer: az élénkítő intézkedések jelentős része nem reked meg a pénzpiacokon, hanem eljut a reálgazdaság szereplőihez munkanélküli-segélyek, bérkiegészítés, áfaelengedés formájában.

Az európai és amerikai inflációkövető kötvények által implikált ötéves előretekintő infláció 1, illetve 1,8 százalék körül alakul, míg Magyarországon ötéves időtávon infláció plusz 1,4 százalékos hozam érhető el. E szintek vonzó beszállási pontok lehetnek a megtakarításaik reálértékét megőrizni kívánó befektetők számára.