A fenntarthatóság lesz a fő kérdés 2040-ig

Továbbra is Ázsia marad az energiafogyasztás bővülésének központja, ám változhat a folyamat üteme a következő években – mutat rá a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legutóbbi jelentése. A World Energy Outlook 2018 című kiadvány szerint ennek egyik oka az, hogy a 2020-as évek elején ellátási gondok is felmerülhetnek a térségben a fokozódó bizonytalansági tényezők hatására. A földgáz iránti igény is tovább növekszik a térségben, lényegében Kína miatt. A napenergia hasznosítása népszerű marad, más alacsony karbonkibocsátású technológiák, illetve az azokra vonatkozó szabályozások pedig még lökésre várnak. A kormányzati beruházásoknak továbbra is világszerte, minden energetikai területen nagy szerepük lesz. Mivel az IEA előrejelzése szerint 2040-ig 25 százalékkal ugrik az energia iránti kereslet, annak kielégítése több mint 2 ezermilliárd dollár befektetéssel valósulhat meg.

Az olaj iránti igény szintén növekszik a következő évtizedekben az előrejelzés szerint.

Az olaj energetikai felhasználása a fuvarozás és a légi közlekedés terén marad számottevő, emellett a petrolkémia szívja fel a legtöbbet ebből a nyersanyagból. Ennek kiszolgálására a hagyományos olajprojektek kétszeresét kell jóváhagyni. Ha ez nem történik meg, akkor az észak-amerikai palaolaj-kitermelés kaphat újabb lendületet, és 2025-re napi tízmillió hordóval növekedhet a felhozatal. Ez akkora mennyiség, mintha még egy oroszországnyit hozzáadnánk a termeléshez, vagyis példa nélküli robbanást okozna az ágazatban.

Az új áramtermelő kapacitásoknak megközelítőleg a kétharmada megújuló alapú lesz 2040-ig, ehhez az ezt megalapozó, támogató jogszabályi háttér és a technológia áresése járul hozzá. Emiatt átalakul a globális energiamix, a zöldtermelés aránya 25-ről 40 százalékra emelkedik az áramtermelésben.

Ennek ellenére a szén marad a legfontosabb forrás, ezt a földgáz követi még több mint két évtized múlva is.

A széntüzelésű erőművek ma az energiaszektor szén-dioxid-kibocsátásának egyharmadáért felelősek, 2040-ig pedig már az összes kibocsátás harmadáért. Ennek az az oka, hogy az ázsiai szénerőművek átlagéletkora például 11 év, vagyis még több évtizednyi üzemidejük van hátra. Az amerikai és az európai egységek viszont kifutóban vannak a maguk negyvenéves átlagos életkorával.

További kihívás, hogy a kivitelezés alatt lévő energetikai infrastruktúra-beruházások – erőművek, olajfinomítók, járművek, ipari kazánok – lesznek felelősek a klímacélok elérésére hozott szén-dioxid-kibocsátási korlát 95 százalékáért a következő évtizedekben.

Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője szerint ez azt jelenti, hogy a fenntartható energiatermelési módokba kell befektetni, valamint a már meglévő rendszereinket okosabban kell használni.

További részletek a Világgazdaság szerdai számában olvashatók