Ezer megawattot tervez a Tisza Erőmű

Sorra jár le a többségükben áramot is előállító magyarországi hőerőművek üzemideje.

Már az idén el kell búcsúzni 525 megawattnyi kapacitástól annak alapján, hogy egy a Mavir által közzétett táblázatban a 2021-es adatokat tartalmazó oszlopban nulla kapacitás szerepel az Alpiq Csepel két csepeli blokkja, az MVM Gter debreceni és a Veolia Magyarország ajkai erőműve mellett.

A 2020-ra feltüntetett 28 blokkból 2037-ben már csak egy lesz aktív, a ma legmodernebbnek számító Gönyűi Erőmű. Akkorra az összesített kapacitás 3748 megawattról 437 megawattra csökken.

Az említett táblázatba a rendszerirányító adatokat vár az erőmű-tulajdonosoktól a terítéken lévő üzemidő-hosszabbításaikról, selejtezéseikről és teljesítményváltozásaikról, hogy ezekhez is igazodva fejleszthesse hálózatát. Ám a táblázat még elég szellős. Egyelőre egyetlen pótlási szándék olvasható ki belőle:

az MVM Gterhez tartozó Tisza Erőmű Kft. már 2023-ban átadna egy kombinált ciklusú gázerőművet (CCGT), amely két 499 megawattos blokkból állna. Ám a projektről azt írja a Mavir a tízéves hálózatfejlesztési tervében, hogy még nem készítették elő.

A tervből kevés derül ki a szintén MVM-tulajdonú Mátrai Erőmű területére tervezett CCGT-ről is, amelyről a Világgazdaságban korábban megjelent, hogy 500 megawattos lesz, és 2025 végére állnia kell. A dokumentum azonban nem közöl sem tervezett teljesítményt, sem várható átadási időpontot, csak azt, hogy „további adatok szükségesek”. És nincs sínen a Szeged Energia kétszer 460 megawattos CCGT-je sem. Ezzel a Mavir – mint írja – egyelőre nem is számolt, mert a beruházó nem tett ehhez szükséges, teljes körű bejelentést.

A következő tíz évben, de zömében már 2025-ig lejár az MVM csoport összes nagyerőművének üzemideje. Ezt az együtt 1546 megawattot bőven pótolja a két említett projekt, azaz a tiszaújvárosi csaknem 1000, illetve a visontai 500 megawatt, továbbá a Lőrinciben éppen felújítás alatt lévő 170 megawatt.

Az ország erőműparkját a fentiek mellett nukleáris blokkok, kiserőművek és megújuló alapú egységek alkotják. A két új paksi blokkról a hálózatfejlesztési tervben – erőművi nyilatkozatra hivatkozva – az szerepel, hogy az üzembe helyezésük 2029-ben és 2030-ban várható. (Ez késés az eredeti tervhez képest, de a 2029-es dátumot Süli János, a projektért felelős tárca nélküli miniszter már 2019 végén valószínűsítette.) A megújulók kapcsán a Mavir szem előtt tartja a kormány célját, amely szerint 2030-ig legalább 6000 megawattnyi naperőműnek kell üzembe állnia, részben egyéni fogyasztóknál, részben ipari méretben. 2035-re már 200 ezer háztartásnál legalább 800 megawatt fotovoltaikus kapacitás az elvárás, 2040-re pedig országosan összesen csaknem 12 ezer.

Nagyobb tartalékra van szükség

Akkor is el kell látnia feladatát a magyarországi 400 és 220 kilovoltos villamosenergia-hálózatnak, ha kiesik a legnagyobb teljesítményű áramtermelő blokkja. Ennek az úgynevezett n-1 kritériumnak a teljesítéséhez a rendszer csak kivételesen és átmenetileg támaszkodhat importra vagy a 132 kilovoltos elosztóhálózatra a Mavir hálózatfejlesztési terve szerint. A feltétel uniós előírás, teljesítése pedig adott nagyságú tartalékot feltételez. Ez közel 500 megawatt lehet annak alapján, hogy ekkora egy hazai atomerőművi egység. Az első új paksi blokk átadásával e tartalékkötelezettség 1200 megawattra nő. | VG