Biztosítás a biztosítás ellen – a kiszámítható jövő

A jelenségre kiváló példával szolgálnak a lakásbiztosítások, amelyek az egész világon rövid távra szólnak, mert évente meg kell újítani őket. Eközben arra a kockázatra nincs biztosíték, hogy a társaság ne emelje a díjakat bármely jövőbeni megújításkor, ami helyenként a tételek látványos növekedéséhez vezet. Floridában például egy átlagos lakásbiztosítás 2002 elején még 723 dollár volt, ez 2007 első negyedévéig 1465-re emelkedett.

Az NBER kutatóintézet három közgazdásza tanulmányaiban gazdaságpolitikai szintű változtatást követelt a valódi, hosszú távra szóló biztosítás kereteinek a megteremtésére. Ha ez nem történik meg, akkor a lakástulajdonosok nem lehetnek biztosak abban, vajon a társaságok nem törlik-e a kötvényeiket, vagy nem emelik-e váratlanul az egekig a díjakat, mint tették azt Florida tengerparti körzeteiben a viharok és az áradások kockázataira hivatkozva. A kutatók szerint a biztosítóknak szabadnak kell érezniük magukat a kockázatok szintjét tükröző díjak megállapítása terén ahhoz, hogy egyáltalán mérlegeljék a hosszabb távra szóló megállapodások megkötését.

Az urbanizáció önmagában is kockázatok forrása, mint azt a sok tízezer áldozatot követelő kínai földrengés is igazolta. További bizonytalansági tényezőt jelentenek a légkör felmelegedése miatt esetleg egyre hevesebbé váló viharok, a Burma partvidékén nagy pusztítással járó ciklont például ennek hatására vezetik vissza.

Azt természetesen nem lehet tudni, hogy ezek a kockázatok a jövőben tényleg okoznak-e nagyobb veszteségeket. A lakosságnak a tengerparti térségekben megfigyelhető gyarapodása talán nem fog az eddigi ütemben folytatódni, mert egyre kevesebb a szabad telek. Ha pedig az urbanizáció a szárazföld belsejében erősödik, akkor ezt majd jobb katasztrófatervezés kísérheti, szigorúbb építési szabványokkal, ezzel akár csökkenthető is a kockázati szint. A hosszú távra szóló biztosítások elterjedése mindezeken túl ösztönözheti az ingatlantulajdonosokat a kockázatok enyhítését célzó lépések megtételére, mert a csökkenő biztosítási díjakkal megtérülnek az ilyen célú beruházások.

A globális felmelegedés folyamata és ennek hatása a viharok erejére szintén bizonytalan. A meteorológia nem egzakt tudomány, ezért nem lehet pontosan megjósolni a várható változásokat és a környezetvédelmi kezdeményezések következményét, bár az előrejelzések pontosságában megfigyelhető haladás révén csökkenteni lehet a hurrikánok által okozott károkat. Egy nemrég közzétett tanulmány kimutatta, hogy a hurrikánok által okozott tényleges károk értéke a XX. században egy U alakú görbét követett. A legpusztítóbb csapások – a gazdaság méreteihez viszonyítva – az évszázad elején és a legutóbbi időben voltak megfigyelhetők. Mint ahogy ezt sem lehetett előre látni, ugyanígy bizonytalan a jövőbeni irányzatok megítélése. Mindez azt jelenti, hogy a problémát nem az ingatlantulajdonosok jövőbeni bizonyos veszteségeinek, hanem a kockázatoknak a növekedése jelenti. Ez pedig – paradox módon – jó dolog, mert a problémák kezelésére felhasználhatók a legújabb kockázatmenedzselési technológiák.

Magyarázatért folyamodjunk az egészség- és életbiztosításhoz. Ha az egyének megbetegedésének és várható halálának a meghatározásához szükséges genetikai információt valaha is meg lehet fejteni, és ez közismertté válik, akkor az ilyen eshetőségek elleni biztosítás nyomban lehetetlenné válna, mert biztosan bekövetkező eseményekre nem szerződne semmilyen társaság. Hasonló a helyzet a lakásbiztosítással, ez szintén a körülmények nem ismeretén alapul.

A biztosítási felügyeleti és szabályozó hatóságok nyilván tisztán látják a lakástulajdonosok biztosítási díjainak várható jövőbeni emelkedését. Ha a hatóságok a díjnövelések a korlátozásával kísérelnék meg a drágulás veszélyének elhárítását, és a társaságok nem tudnának eleget keresni az adott üzletágon, akkor nyilván visszavonulnának a piacról.

Volt példa arra, hogy kormányok maguk kísérleteztek állami biztosítási formákkal. Floridában az állam kormányzata 2002-ben létrehozott egy lakossági ingatlanbiztosítással foglalkozó társaságot, később azonban rá kellett jönni, hogy a magánvállalkozás felváltása valamilyen állami formával távol van az optimális megoldástól. Hasonlóan a megtakarítás és a befektetés más eseteihez, a biztosítások allokálásánál is előnyösebb a piaci forma annál, hogy a politikai arénában dőljenek el a dolgok.

A bevezetőben említett NBER-tanulmány legvonzóbb pontja az, amely szerint a piaci erők is képesek lennének hosszú távú (húszéves vagy a feletti) biztosítási díjak meghatározására. A tételek olyan szintre állnának be, hogy a társaságoknak nem lenne okuk kivonulni az adott szegmensből, ha növekednének a kockázatok, ez a lakástulajdonosok számára is megnyugtató lenne, mert tudnák, hogy képesek lesznek az ismert díjak befizetésére.

Az ilyen – hosszabb távra érvényes – díjak árorientációt is adhatnának az új építési eljárások alkalmazásához. Ahol pedig tudományos alapon előre lehetne jelezni a kockázatok várható növekedését, ott a magasabb biztosítási tételek piaci ösztönzést adhatnának az ingatlanfejlesztések visszafogására. Ezzel pedig mindenki jobban járna.

A szerző a Yale Egyetem közgazdaságtan-professzora