Paktum

Nézzük a tényeket. A munkaadói szervezetek egyre hangosabban követelik a politikai kiegyezést gazdasági leszakadásunk megállítására. Tárgyalnak a kisebbségbe szorult miniszterelnökkel és a példátlanul megerősödött Fidesz vezetőjével is. Utóbbi háza tájáról – egyelőre inkább informális csatornákon keresztül – mind gyakorlatiasabb és radikálisabb elképzelések látnak napvilágot a leendő kormányzati időszakra készülve, beleértve egy társadalmi-gazdasági paktum megkötését. Eközben a kormány fejlesztési és gazdasági miniszterévé előrelépő Bajnai Gordon aktivizálódik, és a szakértői konszenzushoz meglehetősen közeli kilábalási javaslatokat fogalmaz meg (sőt, feltűnik az ugyancsak most színre lépő szakértői csapat, az Oriens kilabalas.hu honlapján). Tegnap pedig Gyurcsány Ferenc hívta össze tanácskozásra kormánya tagjait és az MSZP vezetését, hogy megoldást keressenek a gazdaság élénkítésére és a munkahelyteremtésre.

Az tehát látszik, hogy valami megmozdult, és mindenki igyekszik követ dobni az eddigi állóvízbe. A kérdés csak az, felerősítik-e egymást az így keltett hullámok, és vajon meddig érnek. Merthogy a rövid távú érdekek – a közös célok ellenére – eltérőek. A miniszterelnök előremenekülése több célt szolgál: szorult helyzetében igyekszik kifogni a szelet az ellenzék vitorlájából, és a kezdeményezésével jelezni: ő nem gátja a pozitív változásoknak, az összefogásnak, hanem épp az előmozdítója. A Fidesz látja, hogy a jórészt általa gerjesztett reformellenes közhangulatban nehéz lesz felelősen kormányoznia társadalmi összefogás nélkül, de ezt Gyurcsány nélkül képzeli el. Egyfajta paktumra tehát mindenki vágyik, csak épp máskor és másképpen.

A gyors változáshoz viszont mindkét politikai erőnek engednie kellene. A következő hetek megmutatják, képesek-e erre. Azért nagy tétben még nem fogadnék rá.