Elemi erők

Ha Magyarországot mint önálló egységet nézzük, minden erőforrás rendelkezésre áll az ország hosszú távú energiaigényének biztonságos és környezetkímélő ellátásához: zéró szén-dioxid-kibocsátású nukleáris erőmű; a Mátra és a Bükk lábainál akár egy évszázadra is elegendő lignit, amely a korszerű technológiának köszönhetően minimális szén-dioxidot bocsát ki; a tradicionálisan jó keleti kapcsolatok miatt biztonságos kőolaj- és földgázellátás. Ha megépült volna, vagy megépülne a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer magyar szakasza, akkor a megújulóerőforrás-hányad is jelentős lenne az ország primer energiahordozó mixében.

Mivel Magyarország az Európai Unió tagja, ezért a „háromszor húszas” direktívában foglaltak szerint vállalnia kell, hogy 2020-ra (az 1990-es szinthez képest) a szennyező gázok kibocsátását és az energiafogyasztását csökkenti, a megújuló energiaforrás felhasználásának arányát pedig növeli. Könnyű ezeket a vállalásokat teljesíteni azoknak a tagországoknak, amelyek bővelkednek a természeti erőforrásokban: van elég vízenergiájuk, mint például Ausztriának, magas a napos órák száma, mint Spanyolországban, Görögországban, vagy a tengerpartjukon viszonylag sokat és egyenletesen fúj a szél, mint Németországban vagy Dániában, netán osztrák szomszédunkhoz hasonlóan bővelkedik erdőkben, amelyek a biomaszsza előállításához nyújtanak alapanyagot.

Európa gazdaságilag fejlettebb (nyugati) felében a lakosoknak már arra is van elegendő idejük és pénzük, hogy odafigyeljenek, hogyan tudják a fogyasztásukat csökkenteni. Energiatakarékos izzót vesznek, napkollektort szerelnek a tetőkre, a lakások hőmérséklet-szabályozóját időkapcsolóval látják el, és amikor a nyári kánikulában, augusztusban három hétre szabadságra mennek, van idejük a hűtőjüket leereszteni és kikapcsolni.

A bioüzemanyagok tekintetében sokkal összetettebb a kép. Ezek alapanyaga döntően élelmezési áru: napraforgó, szója, kukorica. Ezen növények ki vannak téve az időjárási anomáliáknak: a termés mennyisége függ a napsütéstől, a csapadéktól és a termőterület tápanyagellátásától. Remélhetőleg a magyar termést nem viszi el az idén sem a szélsőségesen csapadékos nyár, sem a viharokkal gyakran együtt érkező jégeső, sem az ezek kapcsán kialakuló bel- és árvizek. Az előbb említett növények tőzsdéken jegyzett mezőgazdasági tömegcikkek, ezért a bioüzemanyagok előállítása által támasztott megnövekedett kereslet, illetve az esetleg kedvezőtlen időjárási viszonyok miatti amúgy is szűk ellátás ezen élelmezési cikkek árát jelentős mértékben emeli, ami a világ összes lakosára hatással van.

De mit is akarunk elérni a bioüzemanyagok elterjesztésével? Csökkenteni a kőolajtól való függőséget? Nos, legalább még kétszáz évre elegendő feltárt és ismert olajkészlettel rendelkeznek a kőolajtermelő országok. Csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást? Ezen üzemanyagok CO2-emissziója természetszerűleg hasonló a kőolaj és kőolajszármazékok kibocsátásához.

Ennek ellenére szükség van a megújuló erőforrások állami támogatására a folyamat kezdetén. Hiszen a támogatás indította el azt a folyamatot, hogy ezeket az erőforrásokat ipari méretekben is kipróbálják, az elterjedésük megkezdődjön.

A megújuló erőforrások pont olyan mértékben fognak elterjedni, mint amilyen mértékben azt az elemek lehetővé teszik: amennyi termőföld rendelkezésre áll nem élelmezési célra történő mezőgazdasági termelésre; amennyi erdőnk van biomassza előállításához; amennyi vízeséssel és egyenletes szélben gazdag területekkel rendelkezünk.

Nem szabad ezen erőforrások jelentőségét túlhangsúlyozni az energiaellátási mixben, és azt feltételezni, hogy képesek kiváltani a tradicionális energiahordozókat. Az állami támogatásra is addig van szükség, amíg az elemek ezeknek a gazdaságos elterjedését engedik. A rendszer húrját túlfeszíteni nem szabad.

A szerző a KPMG kelet-közép-európai régiójának energetikai szektoráért felelős partnere