Ellenség vagy ügyfél?

A magyarországi adóterhelés növekedésével párhuzamosan új jelenséggel szembesül az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. A nemzetközi vállalatok, cégcsoportok – ha tehetik – alacsonyabb adórátákkal ékeskedő környező országokba „viszik ki” a nyereségüket. Erre kedvező lehetőséget kínálnak a csoporton belüli elszámolóárak, az úgynevezett transzferárak.

Az ilyen ügyletek volumene évről évre növekszik, és a jelenséget az APEH sem nézhette karba tett kézzel. Az adóhatóság az idén már különös figyelmet fordít ezekre az ügyletekre, és tudomásunk szerint a hetekben áll fel egy önálló revizori csapat, valamiféle „transzferárkommandó” is. A szigor jogos, ám az riasztó lehet, hogy a vállalkozásokat kétmillió forintos mulasztási bírság fenyegeti már akkor is, ha egyetlen hiba becsúszik a cégen belüli elszámolásokról szóló kimutatásokba. (Bár feltehető, hogy a revizorok mérlegelik a mulasztás súlyát, és egy valóban apró hibára mégsem rónak ki milliós büntetéseket.)

Az ellenőrzés mellett azonban az együttműködés – nálunk még alig létező – kultúráját is ki kellene alakítani. Bár az utóbbi időben a magyar adóhatóság is igyekszik szolgáltató szerepet magára ölteni, kérdés, ez mennyire érzékelhető egy-egy ellenőrzés során, mennyi idő kell még, amíg az APEH és a vállalkozások kölcsönösen partnernek tekintik a másikat. Sok – válaszolhatnánk annak alapján, hogy tavaly év eleje óta csupán öt cég folyamodott az adóhatósághoz előzetes ármegállapítást kérve. Holott ezzel a módszerrel minimalizálhatók az adókockázatok, elkerülhetők a későbbi viták.

A vállalkozások azonban a szokásos magyar dilemmákat említik ezen a területen is: a szolgáltatás drága és lassú, a határozat túl későn születik meg. Az ellenőrzések fokozása mellett érdemes lenne ezeken a területeken is fejleszteni az adóhivatal képességeit.