A magyarországi adóterhelés növekedésével párhuzamosan új jelenséggel szembesül az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. A nemzetközi vállalatok, cégcsoportok – ha tehetik – alacsonyabb adórátákkal ékeskedő környező országokba „viszik ki” a nyereségüket. Erre kedvező lehetőséget kínálnak a csoporton belüli elszámolóárak, az úgynevezett transzferárak.
Az ilyen ügyletek volumene évről évre növekszik, és a jelenséget az APEH sem nézhette karba tett kézzel. Az adóhatóság az idén már különös figyelmet fordít ezekre az ügyletekre, és tudomásunk szerint a hetekben áll fel egy önálló revizori csapat, valamiféle „transzferárkommandó” is. A szigor jogos, ám az riasztó lehet, hogy a vállalkozásokat kétmillió forintos mulasztási bírság fenyegeti már akkor is, ha egyetlen hiba becsúszik a cégen belüli elszámolásokról szóló kimutatásokba. (Bár feltehető, hogy a revizorok mérlegelik a mulasztás súlyát, és egy valóban apró hibára mégsem rónak ki milliós büntetéseket.)
Az ellenőrzés mellett azonban az együttműködés – nálunk még alig létező – kultúráját is ki kellene alakítani. Bár az utóbbi időben a magyar adóhatóság is igyekszik szolgáltató szerepet magára ölteni, kérdés, ez mennyire érzékelhető egy-egy ellenőrzés során, mennyi idő kell még, amíg az APEH és a vállalkozások kölcsönösen partnernek tekintik a másikat. Sok – válaszolhatnánk annak alapján, hogy tavaly év eleje óta csupán öt cég folyamodott az adóhatósághoz előzetes ármegállapítást kérve. Holott ezzel a módszerrel minimalizálhatók az adókockázatok, elkerülhetők a későbbi viták.
A vállalkozások azonban a szokásos magyar dilemmákat említik ezen a területen is: a szolgáltatás drága és lassú, a határozat túl későn születik meg. Az ellenőrzések fokozása mellett érdemes lenne ezeken a területeken is fejleszteni az adóhivatal képességeit.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.