Kkv-szindróma

Alig titkolható az ellentmondás az előirányzatok s a lisszaboni stratégia növekedési és munkahely-teremtési céljai között. Mintha még maga az Európai Unió sem szánna eleget a magánszektorban dolgozók kétharmadát foglalkoztató kkv-szektor fejlesztésére. Holott egyre nyilvánvalóbb: szinte csak ezek a kis- és közepes cégek hoznak létre munkahelyet Európában, s gyorsítanák a növekedést is a fejlődésükkel/fejlesztésükkel.

Ez magyarázhatja a brüsszeli sürgölődést. Danuta Hübner regionális biztos bejelentése szerint 2013-ig a kohéziós politika keretében 55 milliárd eurót kap az üzleti világ, s ennek az összegnek az ötven százaléka közvetlenül a kis- és középvállalkozásokat izmosítja.

Ha fele-fele lenne a felállás a magyarországi gazdaságfejlesztési célokra szánt EU-pénzeknél is, akkor bizonyára kevésbé lennének – joggal – kritikusak az érdek-képviseleti szervezetek megszólaló képviselői. A 3,3 százalékos támogatási aránnyal Magyarország az utolsó három között van, Románia és Írország előtt. A hétéves előirányzat összegének a nagyságával a tizedik helyre lép előre a huszonhét tagállam sorában.

Mentőövként szolgálhatna a kkv-szektor a jelenlegi nehéz helyzetben Magyarország számára – vallják meggyőződéssel az érintettek. Egyúttal sugallják, hogy mit kellene tenni: a 2009–2010-es akcióterveknél nem szabadna megijedni a kkv-elfogultság vádjától. Ahogy az EU kezelni igyekszik a maga kkv-szindrómáját, úgy itt is többet kellene tenni a gyógyulásért. Ehhez merész pénzátcsoportosításra, a támogatások hatékony felhasználását szolgáló gazdasági környezet mielőbbi kialakítására van szükség. Így egy csapásra hihetőbbé válna a már elkoptatott politikai szlogen, hogy Magyarországon támogatjuk a kkv-kat.