Leegyszerűsített üzenetek helyett…

Az elmúlt napokban több elemzést olvastam – köztük a Világgazdaság cikkét is –, véleményeket hallgattam meg, azonkívül figyeltem a szakmai fórumok és levelezőlisták forgalmát az adminisztráció egyszerűsödésére vonatkozó miniszteri tájékoztatást követően. Az eredmények összefoglalása sokkal előremutatóbb lett volna, ha bátran megnevezték volna azokat a területeket, ahol van még tennivaló. Ezt szeretném pótolni.

Önmagában az elektronikus úton történő adózás nem egyszerűsítést, hanem csupán egy bizonyos technikai színvonal melletti hatékonyságot támogat. Nehezen várható el egy számítástechnikát kevéssé ismerő szakembertől, hogy hozzám hasonlóan rajongjon az elektronikus adózás hatékonyságáért.

Sajnos a kritikusoknak igazuk van abban, hogy az utolsó pillanatban változnak a nyomtatványok kitöltési és feldolgozási rutinjai; erre kitűnő példa a 0801-es bevallás, ahol a szakképzési hozzájárulás vonatkozási időszakát módosították néhány héttel ezelőtt, alaposan megkavarva az érintett könyvelőket.

Tipikus tyúk-tojás problémaként bonyolítja az adminisztrációt, hogy az APEH a végelszámolás lezárásához, vagyis a törlési végzéshez szükséges nyilatkozat kibocsátásához előre (!), a jövőbeni tervezett dátummal kéri be az adóbevallásokat. A cégbíróság viszont csak akkor dönt visszamenőlegesen a végelszámolás bejegyzéséről, ha az APEH-nyilatkozat végre a kezében van. A vagyonfelosztás azonban nem történhet meg hamarabb, mint maga a cégbírósági törlés. A 0801-es bevallás kitöltési útmutatójában a cégbírósági beadással egyidejű beküldés szerepel, de az ügyintézők mégsem így járnak el. A végelszámoló vagy megjósolja, hogy mi kerül majd az adóbevallásba, vagy sosem fog megszűnni a cég.

A bevallások összevonását lelkesen követtem nyomon az APEH javaslatára létrejött Bevallás Korszerűsítési Fórum munkájában. Ez nagyon fontos folyamat: a különböző időszakokat, határidőket, tartalmakat bonyolult programokkal kitűnően megtanulta kezelni az adóhatóságunk, az ő érdeme, hogy a bevallási szoftverek képesek kezelni a jóval összetettebb tartalmat, immár platformfüggetlen operációs rendszereken is. Kritikaként említhető azonban, hogy amíg a bérekhez szorosan kapcsolódó adókat, így például a szakképzési hozzájárulást nem vonja be a 08-as bevallásba, a 29/K bevallást viszont beviszi a havi 01-es bevallásba, amely az eltérő időszak miatt egyelőre nem látható bonyodalmakat fog okozni decemberben.

Az egyszerűsített éves beszámoló elkészítésének alacsony határértékei az emelés ellenére is jóval elmaradnak az EU-s korlátoktól. Furcsa, hogy a módosítás indoklásában a jogalkotó számára írt javaslatban maga a Pénzügyminisztérium is elismerte: „... a vállalkozások egy részénél érzékelhető adminisztrációs egyszerűsítés érhető el, a megemelt értékek még mindig nem érik el az európai uniós felső határt (3 650 000, illetve 7 300 000 euró), és még mindig tükrözik a hazai vállalkozási struktúra (méret)sajátosságait is.” Én azt gondolom, visszatetsző, hogy a miniszter a törvény indoklásában a Pénzügyminisztérium korábbi gondolatainak mond ellent. A határérték visszafogott emelésével akkor még nem volt, most viszont már teljesen elégedett.

Bonyolultabbá vált az adminisztráció az elvárt adó ismételt bevezetése miatt. Ahogy az akkori miniszteri egyeztetésen is elmondtam, nem válthatja ki a pótlólagos adatszolgáltatás előírása az ellenőrzést. Az adózók megfordították a kockázatközösséget; immár nem az elvárt adó ellen felkészült nyilatkozattevők körére kellene alkalmazni, hanem az elvárt adót tömegesen megfizetőkére. Aggasztó az elemzők által is emlegetett kockázat: az elvárt adót megfizetők köre a korábban magasabb adót fizetőkre is kiterjedhet, akik így – adótervezési és egyéb adóoptimalizálási módszerekkel – lejjebb, az elvárt adót teljesítők közé kívánnak majd kerülni, élvezvén annak alacsonyabb kockázatát.

A miniszter áfatörvényre vonatkozó értékelése okozta talán a legnagyobb felháborodást. Soha adótörvényt ilyen bonyolult szövegezéssel és ilyen lényeges hibákkal nem vezettek be még Magyarországon. Súlyos adminisztrációs problémákat okozott a fordított adózás, az ingatlanhasznosítás áfakörösségének a bejelentése és a törvény átmeneti szabályának alkalmazása.

Az áfatörvényben az időszaki szolgáltatások erőltetett, EU-irányelvnek ellentmondó fizetési határidőhöz mint teljesítési időponthoz ragaszkodó 58. § is növelte az adminisztrációt, tömeges számlahelyesbítést, korrekciót, szerződésmódosítást produkálva. Több nagy adózó félve nyújtotta be a januári áfabevallását, mert abban alig volt felszámított áfa, és több helyről tudom, hogy a revizorok nem is kívánták a törvény által előírt gyakorlatot elismerni. Azzal, hogy most közel egy hónapnyi áfa tolódik emiatt a költségvetési bevételekben, nem jelent problémát?

Ismét csak az adózás egyszerűsítése ellen szól az, hogy az APEH túlértelmezi az állandó meghatalmazások szabályozását. A törvény csupán a meghatalmazás (ez nem az APEH nyomtatványa) bejelentését írja elő, és nem tiltja, hogy a bejelentéskor helye legyen képviseletnek. A jogszabály szövege jó, a hivatal azonban az ügyfél és a meghatalmazott közé tolakodik be a nyomtatványával. Ráadásul a nyomtatványról hiányoznak a tanúk nevei, két magánszemély közti meghatalmazás esetén az éppen emiatt lesz érvénytelen. Sajnos ezen a téren is előretört a bürokrácia, tehát van még tennivaló…

Az APEH javaslatait megvitató Bevallás Korszerűsítési Fórum munkáját, annak valós eredményét és a valóban lezajló egyszerűsítést hozó változtatásokat egy-egy ilyen nyilatkozat sajnos árnyalja, így az könnyedén támadhatóvá teszi a nyilatkozattevőt is.

A szerző a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének elnökségi tagja