Még egyszer az adózásról

Egy széles körben ismertté vált tanulmány szerint a vállalkozások és a munkavállalók magatartása magyarázza a hazai, igen alacsonyra csökkent gazdasági növekedést, amely viszont kizárólag a magas adókkal van összefüggésben. Következésképpen egy érdemi adócsökkentés alapvetően változtatja az érintett üzleti szereplők magatartását, és ez gyors gazdasági növekedést gerjeszt. A magyar gazdaság duális jellegéből következően a magas bérterhek miatt a külföldi cégek túlfejlesztettek, a további fejlesztés és növekedés értelmetlen, hozama nagyon kicsi, így inkább máshol bővítik termelésüket. A hazai kis- és közepes vállalkozások pedig döntően adóelkerülésre (!) alapoznak, ezért erőteljesebb növekedés után már az adóelkerülés nehézségekbe ütközik. A munkavállalók esetében a relatíve magas szociális segély és a bérek, valamint az infláció átlagát követő nyugdíj nem ösztönöz a munkapiacra való belépésre. Bár a tanulmány által vázolt helyzetkép jóval árnyaltabb, és a magyarázatok is kifinomultabbak, a lényeg mégiscsak az, hogy a jelenlegi, igen magasnak tetsző adóteher sem a vállalkozókat, sem a munkavállalókat nem ösztönzi erőteljesebb növekedésre.

Nem vitatom sem a magas adóterhek, sem a vállalati viselkedés jelentős szerepét a modern gazdasági növekedésben, de erősen kétlem a rögzült magatartások mindent maguk alá rendelő szerepét, továbbá, hogy kizárólagosan az üzleti szereplők viselkedéséből vezessük le gazdasági növekedésünk változásait. Az utóbbi időben napvilágot látott nemzetközi összehasonlítások ugyanis nem igazolják, hogy szoros öszszefüggés lenne az adóelvonás mértéke és az adott ország növekedési teljesítménye között. Belgiumban, Dániában és a skandináv országokban az adóteher viszonylag magas, növekedésük azonban inkább az átlag feletti. A kilencvenes években például Japán gazdasági fejlődése nagyon lelassult, bár lényeges adóváltoztatásokra nem került sor. Sokak véleménye szerint a modern gazdasági növekedésben a magas adókból finanszírozott „társadalmi béke”, a jövőre orientált oktatás és képzés, az államilag támogatott kutatás-fejlesztés, továbbá a hálózati infrastruktúra és az egészséges természeti környezet legalább olyan fontos, mint a közvetlen üzleti beruházások. Valószínű tehát, hogy nem az állami elvonás mértéke a perdöntő, hanem a keletkezett költségvetési források felhasználásának mikéntje.

Vitatható a vállalati magatartásoknak az adóelvonás mértékéből történő levezetése a hazai adatok alapján is. 2007-ben a növekedés összességében 1,3 százalékra mérséklődött, de az egyes ágazatokban a megemelkedett adóterhek hatása nagyon eltérő volt. A mezőgazdaság teljesítménye mintegy 15 százalékkal, az építőiparé 12, az oktatásé, az egészségügyé, a közigazgatásé 2,4 százalékkal csökkent, az iparé 6,3, a szállításé pedig 4,1 százalékkal bővült. Az ipar teljesítménye nemcsak dinamikusan nőtt, hanem közel egy százalékponttal még gyorsult is. Ha a magas adóterhek alapján rögzült vállalati viselkedés a növekedés legfőbb magyarázata, akkor válaszra vár, hogy a közel azonos adóprés után miért eltérőek a bővülési ütemek. Véleményem szerint a mezőgazdaságban inkább a kedvezőtlen időjárás, a szolgáltató szektorban, az építőiparban és a kereskedelemben pedig a fizetőképes kereslet látványos csökkenése és nem az adóelkerülésre alapozó vállalati magatartás tűnik valószínűbb magyarázatnak.

Ismereteim szerint egyrészt nincs olyan meggyőző tapasztalat, hogy az adóterhek mérséklése rövid távon jelentős adómorál-javulást hozna, másrészt a vállalati viselkedések karakterét több tényező együttesen alakítja. Nem véletlen, hogy tartós és meglehetősen jelentős különbségek vannak például az adómorál tekintetében a dél-európai és észak-európai országok között. Így bármennyire kézenfekvőnek tűnik is a hazai üzleti szereplők kialakult viselkedését megváltoztatni az adók mérséklésével, ez aligha kisebb feladat, mint a tevét a tű fokán átvezetni.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója