Tiszta lappal

Szükség van-e személyes adósságkezelésre, valamiféle kevésbé kényszerítő eljárásra a végrehajtásnál? Kell-e olyan procedúra, amely kíméletesen kimenti az egyént az adósságcsapdából? A kérdés már hét-nyolc éve is felmerült, de a törvény elmaradt.

A jelenlegi körülmények között egyre többek jutnak tartósan szegénysorba. A szakemberek – nem először – a magánszemélyek gyors eladósodására figyelmeztetnek: két éve áprilisban a 4000 milliárd forintot meghaladta, az idén már 6400 milliárdhoz közelített a háztartások hitelállománya.

Ez pedig növekvő kockázatot jelent az adósoknak és a hitelezőknek is.

A tengerentúl és Európa nem egy országában jól funkcionáló jogintézmény a személyi csődeljárás. A bajba jutottnak mentőöv, hogy vagyoni helyzetét felfedve, a hitelezőkkel és az arra hivatott hatóságokkal együttműködve rendezze a pénzügyeit, újra megalapozhassa egzisztenciáját, tiszta lappal léphessen tovább. És persze okuljon a történtekből. Ami nem olyan egyszerű, különösen, ha lépten-nyomon „páratlanul kedvező” hitellehetőségek csábítják az embert. Az eljárás talán a hitelnyújtókat is alaposabb megfontolásra, mérlegelésre ösztönzi, hogy – a kockázatokat mérséklendő – kinek és milyen feltételekkel adjanak kölcsönt.

Sok minden megfontolandó a szabályozás előtt, különösen a jogintézmény bevezetésének pénzügyi következménye, gazdasági-társadalmi hatása. Többféle modell létezik, és – mint azzal a szakértők érvelnek – a személyi csőd nem csupán a gazdag országok „luxusszabályozása”, hiszen működik Csehországban, Bulgáriában is. Természetesen – mint másutt – Magyarországon sem lehet általános csodaszer, gyógyír magára a szegénységre: csak ott alkalmazható, ahol az adósnak (családjának) állása, rendszeres jövedelme van, és túlköltekezése miatt szorul az újrakezdés esélyének megadására. Amit legalább egyszer meg kellene kapnia.