Van még mit csökkenteni a bürokrácián

Bizonyára sok vállalkozás, adótanácsadó és könyvelőcég felkapta a fejét a pénzügyminiszter hétfői bejelentésére, miszerint 2006 óta a magyarországi vállalatok több mint 90 százalékának könynyebb lett az élete a kormány intézkedéseinek hatására. Veres János többek között az adórendszer egyszerűsítését, a bevallás elektronizálását, az egyszerűsített számviteli beszámolás kiterjesztett lehetőségét említette eredményként, de idevehetjük még az egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb cégalapítást, a társasági törvény rugalmasabbá tételét is. Kérdés, hogy az érintettek körében mindez mennyire okoz a mindennapokban is elégedettséget; ha belepillantunk a különböző adózási, számviteli témájú internetes fórumokra, az ottani hozzászólások nem éppen idilli állapotot tükröznek: még a sokat látott könyvelőket is az őrületbe kergetik az olyan újabb és újabb szabályok, mint amilyenek például a csomagolási termékdíjra vagy a fordított áfafizetésre vonatkoznak.

Mondhatni persze, hogy a vállalkozások életét megkeserítő szabályok elburjánzásáról alkotott kép szubjektív érzés, inkább beszéljenek a tények. Sajtótájékoztatóján Veres János is ezt preferálta, és a Világbank és PricewaterhouseCoopers frissen kiadott felmérésére hivatkozva azt állította, hogy mind az adózásra szánt időt, mind a kivetett adók számát tekintve jobban állunk, mint a sokak által példaképnek tekintett Szlovákia. Ez igaz is, legalábbis a 2006-os évre, miután a legutóbbi, tavaly novemberben közzétett Paying Taxes című kiadvány ezt az időszakot vizsgálja. Az elemzés egyébként az összehasonlíthatóság kedvéért egy virágcserépgyártással és -kereskedéssel foglalkozó, belföldi tulajdonú, második éve működő, 60 fős kft.-t vesz alapul, amelynek árbevétele az adott ország egy főre jutó GDP-jének ugyanannyiszorosa. Három tényezőt vizsgál: az adóbevallások számát, a bevallással töltött időt és az összes befizetett adót, majd ezeket egyenlő mértékben figyelembe véve az adófizetés könnyűségét (lásd táblázatunkat).

A pénzügyminiszter által kiragadott két mutatóban Magyarország valóban hajszállal jobban teljesített, mint Szlovákia, ugyanakkor a teljes adórátában elért sokkal rosszabb helyezés (amely valójában nem magát a bürokráciát méri), az összesített könnyűségi rangsorban is lejjebb húzta hazánkat északi szomszédunknál. Ráadásul a 178 ország legutolsó harmadában lenni nem ad okot túlzott büszkeségre, még akkor sem, ha egy mutatóban, a bevallások számában sikerült az első harmad végére kerülni. Veres János egyébként valóban érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet, még ha nem is ezzel a szándékkal tette: nem igazán Magyarország gyenge helyezése ugyanis a meglepő, hanem az, hogy Szlovákia igencsak rosszul teljesített. A teljesség kedvéért: az összesített könnyűségi listát a Maldív-szigetek, Szingapúr és Hongkong vezeti és Fehéroroszország zárja.

Létezik azonban egy másik összehasonlító lista is, amelyre viszont Veres János minisztertársa, Bajnai Gordon szokott mostanában előszeretettel hivatkozni, mondván: ha az Európai Unió átlagára tudnánk csökkenteni a bürokrácia költségeit, akkor 750-800 milliárd forintot sikerülne megtakarítani. Ezt az elemzést az Európai Bizottság felkérésére készítette a holland CPB kutatóintézet (lásd ábránkat). Értékéből ugyanakkor sokat levon, hogy bár a bizottság munkaanyaga – amely a lisszaboni versenyképességi célok elérését elősegítő bürokrácialeépítés lehetőségeit vizsgálja – 2007 januárjában látott napvilágot, az alapjául szolgáló holland tanulmány 2005-ben készült el, és 2003-as adatokat használ.

Mindenesetre ebben az összehasonlításban Magyarország még annyira sem áll „jól”, mint a Világbank és a PwC előbbi listáján. Sőt, mondhatnánk a szégyenpadon ül(t). A gazdasági miniszter által is gyakran idézett 6,8 százalékos magyar mutató ugyanis azt jelenti, hogy nálunk az adminisztratív terhek aránya a GDP-hez viszonyítva a legmagasabbak közé tartozik az unióban. Érdekességként megemlíthető, hogy a – Romániát és Bulgáriát még nem tartalmazó – EU 3,5 százalékos átlagát inkább az új tagok húzzák felfelé, illetve, hogy a régi tagállamoknál északról délre, illetve nyugatról keletre haladva nő az ilyen terhek aránya.