Álmennyezet

Ha esetleg újabb darabok szakadnának le az Európai Parlament strasbourgi üléstermének álmenynyezetéről, akkor talán a szabotázs vádja is előkerül majd az egységes brüsszeli székhely mellett kardoskodókkal szemben. A többtonnányi szerkezet egyharmadának augusztus 7-i beomlása (illetve az a döntés, hogy a szeptember 1–4-i plenáris ülésszakra a beomlás miatt kivételesen Brüsszelben kerül sor) ugyanis újra felerősítette azoknak a hangját, akik szerint semmi értelme a strasbourgi székhely fenntartásának, ha minden más fontos uniós döntés Brüsszelben születik. Maguk az EP-képviselők is főleg ott tartózkodnak, csak a havonkénti plenáris ülés idejére vonulnak át (aszszisztenseikkel meg a lobbistákkal együtt) az elzászi fővárosba. Ez a havonta átlagosan egy vándorlás az európai adófizetőknek évente körülbelül 200 millió eurójába kerül.

Chris Davies brit liberális képviselő szerint itt az ideje, hogy „lehetőséggé formáljuk át a katasztrófát” és megszüntessük „az örökös költözködés értelmetlenségét”. A szocialista Hegyi Gyula pedig azt javasolta, hogy a kétszázmillió euró egy részét az EU-t kevéssé ismerők (például nyugdíjasok vagy falusiak) néhány napos brüsszeli tanulmányútjaira lehessen fordítani.

Nem kérdés persze, mit szólnak ehhez a franciák, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Strasbourghoz. Márpedig az ő beleegyezésük nélkül nem lehet felszámolni a „vándorcirkuszt”. UGy