Ha legális, ha illegális, hatalmas üzlet
Negyvenmilliárd dollár. Becslések szerint ennyit költött Kína a vasárnap véget ért olimpiára, amely – legalábbis Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke szerint – ha nem is a történelem legjobb olimpiája, de mindenképpen kivételes esemény volt. A kínaiak igazán jó munkát végeztek: felhúzták – és nem is akármilyen minőségben – a szükséges sportlétesítményeket, alkalmassá tették Pekinget a sportolók és turisták fogadására, és – hellyel-közzel – még a levegőt is megtisztították.
Az igyekezetnek meg is lett az eredménye: a pekingi nyári játékok ugyanis az olimpiák történetének legnézettebb eseménye lett. Felmérések szerint csak az Egyesült Államokban 211 millióan néztek bele az ötkarikás játékok történéseibe, ez azt jelenti, hogy a háztartások majd kilencven százalékában átkapcsoltak az eseményt közvetítő NBC-re, amelynek átlagos nézőszáma az olimpia alatt főműsoridőben elérte a 27,7 milliót (ez több mint tizedével haladja meg a négy esztendővel korábbit).
Nem csak az Egyesült Államokban döntött ugyanakkor rekordokat a pekingi olimpia: természetesen minden korábbinál többen nézték a versenyeket a rendező Kínában és Európában is. Ráadásul ezúttal nem kizárólag a televízión keresztül követték az eseményeket a rajongók, hanem az interneten is: a NOB honlapját például már a pekingi játékok első hetében többen keresték fel, mint a 2004-es athéni olimpia egész időtartama alatt.
Az olimpia tehát hihetetlenül jó platform volt azoknak a cégeknek, amelyek saját népszerűsítésükre akarták felhasználni a játékokat. Nem véletlen, hogy a szponzorok minden korábbinál több pénzt költöttek a játékok támogatására. Csak a NOB 866 millió dollárt kapott 12 főtámogatójától, ez majd 30 százalékkal több, mint 2004-ben, de jelentősen megugrott a helyi és egyéb – például sportolókat, csapatokat, szövetségeket támogató – szponzorok által fizetett összeg is.
A cégek ugyanakkor nem szeretnek hiába fizetni, a sportolókat szponzoráló társaságok esetében pedig a támogatás természetesen akkor a legeredményesebb, ha a versenyző sikereket ér el. Éppen ezért, ha lehet, most még a korábbiaknál is nagyobb az eredménykényszer az olimpikonokon, akik természetesen – láthatóan sikerrel – mindent megtesznek annak érdekében, hogy tovább javítsák a korábbi csúcsokat.
Persze ehhez különböző legális és esetenként illegális segédeszközöket is igénybe vesznek. Előbbiek általában a ruhákban, cipőkben, sporteszközökben és – tiltólistán nem szereplő – táplálékkiegészítőkben, illetve egyéb egészségügyi eszközökben merülnek ki, amelyekkel, ha sikert ér el a sportoló, a gyártónak is komoly márkaépítési lehetőséget teremt. Ezek közül a pekingi játékokon a legnagyobb hírverést talán a Speedo LZR Racer úszódressz kapta – amelyet a társaság szakemberei a NASA mérnökeivel karöltve fejlesztettek ki, és amelyben már az olimpia előtt több mint negyven világcsúcsot úsztak –, de természetesen nemcsak úszók, hanem más sportágak képviselői – atléták, triatlonosok stb. – számára is fejlesztettek ki speciális ruhákat, eszközöket. Bár ezek a termékek – kicsit a Forma–1-es fejlesztésekhez hasonlóan – gyakran nem is kerülnek kereskedelmi forgalomba, mivel azonban a sport igen jó referenciaszerzési lehetőséget jelent, a cégek gyakran dollármilliókat ölnek az ilyen irányú innovációba.
Sajnos azonban minden bizonnyal még ennél is több pénz megy el olyan szerek kifejlesztésére, amelyek bár illegálisak, ugyanakkor hatékonyabban növelik a teljesítményt, ráadásul a doppingellenőrzések során rejtve maradnak. Legalábbis erre lehet következtetni az éppen az olimpia alatt elfogott Angel Hereida nyilatkozatából, aki elmondta: mindenki doppingol, a különbség csak annyi, hogy a szegények egyszerű szteroidokat vesznek, és reménykednek, hogy nem ellenőrzik őket, míg a sztárok százezer dollárt fizetnek egy-egy kimutathatatlan, speciálisan számukra kifejlesztett doppingszerért.
Persze nem biztos, hogy egy évekig bujkáló doppingdíler mindenkit bemártó nyilatkozatának hinni lehet, annyi azonban bizonyos, hogy a hatalmas fogyasztói igény miatt az élsport oldalán mindig nagyságrendekkel több pénz áll rendelkezésre, mint amennyivel a doppingellenes szervezetek gazdálkodhatnak. Éppen ezért sokak szerint a – főleg a nagy sportnemzetekből érkező – sportolók mindig egy vagy több lépéssel a doppingellenőrök előtt járnak.
Feltehetőleg ezért mondták el sokszor a közelmúltban, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) valójában egy árnyékszervezet, amelynek esélye sincs megállítani a doppingolókat. Werner Franke német doppingszakértő például épp a napokban közölte, hogy a pekingi olimpián elvégzett vizsgálatok a vicc kategóriájába estek, azokon ugyanis csak a legügyetlenebbek buktak meg. Azt, hogy a WADA mennyire tehetetlen, egy példával is alátámasztotta: a Pekingben legtöbb aranyat nyerő kínaiakat hazájukban nem lehet bejelentés nélkül ellenőrizni, mert a doppingellenőröknek is vízumot kell igényelniük, így előre lehet tudni, mikor érkeznek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.