Leépülés

Már vagy másfél esztendeje visszatérő metaforája a „gödör” a hazai építőiparról szóló írásoknak. Az idei első fél év ágazati adatai alapján már most elkerülhetetlennek látszik egy újabb 10 százalék körüli zuhanás. Úgy jártak az építők, mint a magyar gazdaság: mire a várt kedvező folyamatok megindultak volna, addigra fellépett egy nem várt kedvezőtlen. Míg a gazdaságban a fiskális csomag hatásait az európai recesszió követte, addig az építőipar az állami beruházások leállásától nem tudott eddig növekedni, most viszont már a befagyott ingatlanpiac is hátráltatja a fejlődésben.

A harmadik év lehet az idei, amikor visszaesést könyvelnek el az építők, és már lassan az öt esztendővel ezelőtti szintre süllyed a termelés. Egyrészről érthető a jelenség, hiszen az utóbbi időben igencsak megtorpant a gazdaság fejlődése, és mélyponton vannak a beruházások is. A zuhanás mértéke azonban példátlan, a gazdaság egésze – a legutóbbi GDP-adatok tükrében – nem is fordult recesszióba, és a jövedelmek sem estek ekkorát.

Azzal sem lehet megmagyarázni az ágazat válságát, hogy csak látszólagos, és esetleg a feketegazdasággal függ össze a statisztikai adatok kedvezőtlen alakulása. A piac legnagyobb szereplőit is érinti a válság, sőt, azokat leginkább, ez derül ki az adatok részletes vizsgálatából. Márpedig a nagyokra jellemző kevésbé a rejtve foglalkoztatás és a jövedelemeltitkolás.

Arról lehet csak szó, hogy itthon egyszerűen nem éri meg építeni a szűkös állami és magánkereslet, valamint a jelentősen megdrágult építőanyagok mellett. Az ingatlanárak már nagyjából öt éve csak az infláció mértékével emelkedtek, pedig ez lehetne az építések legfőbb húzóereje. Az Egyesült Államokból kiindult, de már Európát is elérő ingatlanpiaci válságnak ráadásul még nem látszik a vége, így sokan már csak az uniós projektekben bíznak. Kérdés, azok ki tudják-e húzni a szektort a kátyúból.