Protokoll vagy munka?

Narancslé és szendvicsek között, munkareggelin próbál most lobbizni Szűcs Erika, a munkaügyi tárca vezetője és Simon Gábor államtitkár, hogy a szakszervezetek sértődése enyhüljön. Ma délután ugyanis sor kerül egy újabb érdekegyeztető szervezet első ülésére, s ez a Gazdasági Egyeztető Fórum (GEF), amelyre az „ötletgazda” Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter korábban nem invitálta meg résztvevőként a munkavállalói oldalt – „csak” a soros elnököt megfigyelőként.

Amellett, hogy a munkareggeli egyik témája ez, a protokoll hiányának elismerését jelzi, hogy lapinformációink szerint tegnap a gazdasági miniszter és Csizmár Gábor államtitkár is találkozott néhány szakszervezeti konföderáció vezetőjével, hátha sikerül elásni a csatabárdot. A fő sértett a Liga, amely az utóbbi időben többször is „ellenzéki” szakszervezeti szerepet képviselt. Míg azonban korábban a többi konföderáció nem feltétlenül állt a Liga pártján, addig a sértettség most közös. Többek között azért, mert Bajnai az egyébként is csak ad hoc jelleggel működő Versenyképességi Tanács, valamint a Vállalkozásfejlesztési Tanács „utódjaként” kívánja működtetni a GEF-t, ám az előbbinek régen tagjai voltak a szakszervezetek is. Sőt, amikor hosszabb idő után 2006 októberében Kóka János exminiszter újraélesztette a Versenyképességi Tanácsot, s nem szervezeteket, hanem magánszemélyeket invitált meg a testületbe, a szakszervezetek akkor is képviselve voltak.

A protokoll hiánya tehát tényleg jogos, ám nem ez a legnagyobb baj. „Nem mennek jól a dolgok, így a miniszteri döntések helyett jön a párbeszéd. Mindenki megcsinálja a maga »homokozóját«, ahol traccsolni lehet. Ha a nagy piaci szereplők igenjével születik meg a döntés, és rosszul sül el, akkor a tárca, a kormány felelőssége kisebb” – fogalmazott lapunknak az üzleti élet egyik szereplője.

Igaz, Bajnai tulajdonképpen csak egy a gazdaság főbb résztvevői által már régóta pedzegetett igényt teljesít azzal, hogy az üzleti élet szereplői előzetesen véleményezhessék a kormány döntéseit s bojkottálhassák az életszerűtleneket. A GEF a legnagyobbakat tömöríti, a munkaadói szervezeteken kívül helyet kapnak benne a kamarák, sőt a befektetői tanács is. Egyelőre mégis érthetetlen, miért nem valamelyik meglévő szervezettel működik együtt a gazdasági miniszter. A tervek szerint Bajnai a GEF-fel közösen határozza meg például, hogy melyek legyenek Magyarország húzóágazatai. Csakhogy működnek az ágazati párbeszéd bizottságok (ápb-k), amelyekben a szektorok munkaadói és munkavállalói is képviseltetik magukat. Ha magasabb szint kell, akkor ott az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT). A gazdasági tárca azzal érvel, hogy míg az OÉT a munkaügyi kérdések fő vitafóruma, addig a GEF a vállalkozásokat közvetlenül érintő kormánydöntések előkészítésében közreműködő konzultatív testület lesz. Dilemmát okozhat sokak fejében, vajon miért nem inkább a közel húsz éve működő OÉT legitimitását igyekszik tisztázni a kormány ahelyett, hogy egy újabb fórumot hoz létre (a köztársasági elnök még 2006 végén az Alkotmánybíróság elé küldte az OÉT-ről szóló törvényt, s azóta sem született róla döntés).

Ha azonban még az OÉT-nél is szélesebb kört elérő szervezetre lenne szükség, akkor ott a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT). Igaz, ez utóbbinak 54 tagja van, s ez a taglétszám, a különböző érdekek ellehetetlenítik az eredményes munkát, az ülések protokollárisak, inkább networkingre jók, mintsem érdemi munkára. Kérdés, vajon ennyire lesz-e elég a GEF is. A kormányzat szereplőinél jót lobbiznak az üzletemberek, igyekeznek többletinformációhoz jutni, „lezsírozni” ügyeket, vagy az egyéni előnyökön túl képesek lesznek országos jelentőségű ügyeket is befolyásolni? Mert csak akkor van értelme, ha az utóbbi bizonyul igaznak.

A szerző a manager magazin felelős szerkesztője