Savanyú az alma

A meggy- és a dinnyetüntetések után tovább kísért az idei gyümölcsmizéria: hétfőtől az almatermelők hirdettek blokádot a meghatározó kelet-magyarországi sűrítménygyártók ellen. A feszültséget most is a jó termés miatti alacsonyabb felvásárlási árak okozzák. A termelők 30 forintra taksált önköltségüket fizettetnék meg a zömmel külföldi tulajdonú felvásárló cégekkel, amelyek viszont a világpiaci sűrítményárakra hivatkozva 15-20 forintos kilónkénti árat tartanak reálisnak. Ha az almát drágábban vennék meg, megnyílna az út a sűrítményimport előtt, a hazai áru eladása pedig veszteséget hozna – állítják.

Bizonyára jó lenne, ha a világpiaci eseményeket a magyar almatermelés határozhatná meg, de ez mennyiségi okokból valószínűleg mindig is fordítva lesz. Ezért visszás, hogy a termelők figyelmen kívül kívánják hagyni annak a pályának a szabályait, amelyen játszanak. E hozzáállás a rendszerváltozás utáni években – amikor még szokni kellett a piaci(bb) körülményeket – talán elnézhető lett volna, de ma már nem méltányolható.

Tudomásul kell venni azt is, hogy a hazai agrárirányításnak nincs komoly támogatási mozgástere, mivel a 2004-es uniós csatlakozás óta Brüsszel a gyümölcspiaci intézkedési lehetőségeket jelentősen szűkítette. Így az ágazati szereplők egymásra utaltabbakká váltak, vagyis ellenségeskedés helyett éppen együttműködésre kellene törekedniük. Ezért az almatermelők öngólt lőnek, ha a feldolgozókat össztűz alá veszik, és hosszabb távú működőképességüket is veszélyeztetik.

A nyereség persze jogos elvárás a gazdálkodóknál is, de nem úgy, hogy ennek érdekében nagy részük nem tesz érdemi lépéseket, nem javítja a minőséget, nem köt hosszú távú szerződéseket és nem hoz létre értékesítési közösségeket. Ha a termelők továbbra is csak blokádban tudnak gondolkozni, e mulasztásokat újra és újra megtorolja majd a piac.