Túlélőcsomag

Hogyan lehet egy nettó 180 milliárd forintos adócsökkentésből országmentő programot varázsolni, amely ráadásul a politikai túlélést is biztosíthatja? Gyurcsány Ferenc megkísérelte.

A recept ismerős, 2006-ban már bevált: lehet nagy számokat bedobni, nagy ívű terveket felvázolni, csak kellően hosszú időre szükséges elnyújtani, hogy ne legyen számon kérhető. A 2009-re eső 300 milliárdos pakkban ugyanis mindössze 180 milliárd származik a kiadások megfogásából (ez nem áll messze a korábban hangoztatott mozgástértől), 120 milliárd adóemelésből jön össze. A további évek adó-csökkentése pedig attól függ, fehéredünk-e vagy sem.

Lépjünk most túl azon a tényen, hogy a kormány korábban felelőtlennek tartotta a pusztán a várható kifehéredésből finanszírozott adócsökkentési javaslatokat. Hiszen a miniszterelnök mostani írásán belül is számos ellentmondás fedezhető fel. Egyrészt ostorozza a politikusokat, amiért nem beszélnek arról, ki fizeti meg az ígéretek árát – ő sem teszi ezt meg. Aztán a Fideszt azért, mert 2006-ban egyidejűleg csökkentette volna a tb-járulékot és növelte volna a nyugdíjat – később ő pont ezt javasolja. Érdemi tehercsökkentéstől várja a magatartás-változást, miközben csak fokozatosan haladna. Adóegyszerűsítésől beszél, miközben a kedvezményeket meghagyná, sőt újabb célzott intézkedéseket vezetne be, az értelmetlen paragrafusok ritkítása helyett pedig az adóhivatalra bízná a bevallások elkészítését. Utóbbi zéró toleráns partnere lenne az adózóknak. Elítéli a munkával büntetést, de ő is a segélyezettek foglalkoztatásában látja a kiutat.

Az adott politikai konstellációban reálisan nem nagyon lehetett számolni ennél bátrabb javaslatokkal. És az is elképzelhető, hogy mindez elegendő lesz a hitelét vesztett miniszterelnök politikai túlélésére. Hogy a gazdaság hogyan éli majd túl, az már más kérdés.